Annak idején a csokievésben az is nagyszerű volt, hogy a végén megmaradt az ezüstpapír, más néven sztaniol. Mindenki kisimította, és óvatosan eltette egy könyv lapjai közé, vagy egy dossziéba.

Egy szép napon megláttam, hogy egyik kolléganőmnek két csodálatos színű filctolla van: egy türkiz és egy mohazöld, kicsit okkeres árnyalat. Mindjárt támadt egy ötletem, hogy milyen képet csinálnék ezzel a két színnel.

Régen, gyermekkoromban, a virslievés nem volt mindennapi szokás. Mindig valamilyen ünneppel, kellemes eseménnyel függött össze.

Anyukámat gyakran megkértem annak idején, hogy készítsen nekem morzsás tojást. Ez egy olyan étel, amelyet a spórolásnak köszönhetek.