A jó rakijához tengerre kell szállni. Persze, vehetünk a parton is. Lehetőleg háznál. Mert a felkapott helyeken, pálmafás korzókon, előkelő marinákban, világöröksége óvárosokban, turisták forgatában az egyik legrosszabb tipp a tömény. Annál csak bort rendelni nagyobb melléfogás. Nem ritka, hogy párizsi árszínvonalon mérik. Ott legfeljebb sörözni érdemes. Még jobb kávézni.

Félreeső utcákban, pláne, ha odabent hangosan kártyáznak, vagy az udvaron még hangosabban balotáznak (ez a francia pétanque dalmát változata), megkóstolhatjuk a helyi vendéglátóegység rakija-kínálatát. Biztosan nem lesz drága. És jó eséllyel ihatót mérnek. De az igazán jó rakija mégis csak a hajók mélyén rejtőzik.

Fontos, hogy ne dőljünk be a számítógéppel tervezett, vegyi vécés, csilivili kötélzetű, műanyag hajócsodáknak. Eleve kerüljük az őrző-védő kamerákkal felszerelt modern marinákat. Ígéretesebbek az ütött-kopott halászkikötők. A légfrissítők illata helyett kövessük a halszagot, és keressünk fahajót.

Kicsiny guc, testesebb gajeta, vagy túlsúlyos leut rejtheti álmaink palackját. Igaz, ezért keményen meg kell dolgozni. Ám minél rázósabb az út, annál finomabb a raki.

Egyszer hazafelé tartottunk a halászatból. Amikor köhögni kezdett a dízelmotor. Küszködött kicsit, aztán végképp megadta magát. A nyugdíjas kapetan, aki fiatal éveiben a világtengereket járta mint kereskedelmi hajók tisztje, nem jött zavarba. Kortyoltunk egyet a kezünk ügyében lévő üvegből, csak úgy az izgalomra, aztán „pomoćni motor” felkiáltással előrángatta a hajócska mélyéből a segédmotort. Ám éppen akkor az sem indult. Pedig jó félórát rángattuk a madzagját.

A kapetan még ettől sem jött zavarba. Elővette az evezőket és sorra odacsomózta azokat a palánkhoz. Valamiért a mediterrán emberek nem szeretik az evezővillákat. És nem is háttal ülve eveznek, hanem előre nézvést, állva tologatják a hajót, ha már mindenképp lapátolni kell.

Mielőtt az evezőket a kezembe nyomta volna, hosszan kotorászott egy ládában, s megörvendeztetett egy pompás palackkal. Jóféle fügepálinka volt. Sose tudom meg, hogy ez is velünk utazik, ha vígan duruzsol a dízel.


Illusztráció: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel