Stegbauer Tibor: Vörösboros galambsült, reflektorfényben

Ma reggel jutott eszembe, nem sokan mondhatják el magukról, hogy sültgalamb-evésre ösztönözték volna őket a hetvenes évek hadseregében…

Secaru hadnagyról – nevezzük mondjuk így – annyit kell tudni, hogy olyan lélekkel ment el hadnagyi rangban nyugdíjba, mint ahogy első munkanapján bemutatkozott egy szakasz kiskatonának: „Ti szerencsétlenek! Halvány gőzötök sincs, hova kerültetek.” Később a káplár elmagyarázta, hogy szakaszparancsnokunk hivatalos megszólítása Secaru hadnagy elvtárs, de ha néhány hónap múlva valakinek már erősen kezd viszketni valahol, s rá szeretne nézni az otthon hagyott menyasszonyra vagy barátnőre, akkor – csak négyszemközt – érdemes megszólítani a családnevén, de jó hangsúlyosan ejtve a ,,domnule” (uram) jelzőt.

Sokkal később hallottam, hogy Secaru azért utálta választott szakmáját, mert nagybeteg és megözvegyült édesapjának csak ezzel tudott kedvében járni, s nyomorúságába egy kis boldogságot belopni. Egyébként gyermekként filmszínész szeretett volna lenni, s miután a hetedik osztályban az új osztályfőnöknő viccesen utalt is erre, már biztosra vette, hogy adottak hozzá a képességei. De neki a katonai pálya maradt. Soha nem nősült meg, abból a megfontolásból, hogy a katonát bármi érheti, s ha elözvegyül az asszony és van fiúgyermek, azt el lehet küldeni katonai akadémiára.

Miközben évfolyamtársai fokozatosan lépkedtek a ranglétrán, ő csak egy helyben tisztelgett nekik s csattogtatta a csizmája sarkát. Egy alkalommal hivatalból előterjesztették főhadnaggyá, de előtte néhány nappal egy lőgyakorlaton tévedésből a bal markába ürítette le egy tapasztalatlan kiskatona csőben felejtett töltényét, s így elszállt mutatóujja két ízülete, s vele együtt a főhadnagyság is.

De a galambok….

Én akkor már káplár voltam, s kéthetente cserélhettem a nyári vászonnadrágot és zubbonyt; a bakanccsal is megtehettem volna ugyanazt, de az új lábbelihez mindig hozzá kell szokni, inkább maradtam a kényelmes mellett. A hadnaggyal jó kapcsolat alakult ki. Ő megbízott bennem, én meg soha nem tettem említést viselt dolgairól másnak. Se jót, se rosszat, mint a többiek, akik az irodája előtt azért röhögtek, hogy mindenki megtudja, Secaru hadnagy elvtárs ismét az asztalra dőlve részegen hortyog.

Tehát egyik nap jön a szolgálatos katona, hogy hívat Secaru. Csak ilyen röviden. Meg is kérdeztem tőle: „Mikor ittatok pertut Secaru hadnagy elvtárssal?” Nem válaszolt, csak elvörösödött, szalutált, s kiment a hálóból. Aztán visszajött, s az ablakon kinézve valamit dünnyögött, hogy bocsánat káplár elvtárs, vagy elnézését kérem, nem értettem pontosan.

Secaru az íróasztalnál ült, s dohányzott. A hamuzó félig tele Snagov cigarettacsikkel. Kialvatlan szemei olyan vörösek voltak, mint aki védőszemüveg nélkül hegesztett. A bőrtokba rejtett csonka ujjával az egyik karosszék felé intett, hogy üljek le. Aztán remegő kézzel nyújtotta a cigarettás dobozt, hogy gyújtsak rá. Kivettem egy szálat, s a zubbonyom külső zsebébe tettem. „Köszönöm szépen! Majd ebéd után” – mondtam neki. „A te bajod!”

Aztán rátért a lényegre. Azzal kezdte, hogy tudja, Lacival, a gyergyószentmiklósi szakáccsal, barátok vagyunk, de a gyimesi Póra közlegénnyel is, aki a disznókért felel.

– Jól tetszik tudni, de Póra közlegény most a fogdában van, mert a kerítésnél elkapták egy kannával, amint a szomszéd civilekkel elcserélt három kiló cukrot tíz liter murfatlari cabernet sauvignonnal, amit Laci kispórolt a teából.

– Ma szabadul, s még mindig van vagy négy liter a borból.

– Értettem Secaru úr, tessék folytatni.

Újabb cigarettára gyújtott, még mindig remegett a keze.

– Az utolsó inspekciónál a kaszárnyaparancsnok észrevételezte, hogy a 8-as raktár padlásterében, ahol a kézifegyver muníciót őrizzük, nagyon elszaporodtak a galambok.

– Igenis Secaru úr, lépnünk kell!

– Ma éjjel én vagyok a szolgálatos tiszt. Holnap meg szabad vagyok, s Konstancán tartom a szülinapomat. Lesz ott két színész, egy igazi díva, három író, egy költő, s néhány úrinő. A leírtak alapján kell elkészíteni a galambokat.

S egy receptes könyvet tett ki elém az asztalra.

– És el ne felejtsem, itt egy zacskó, abban Laci mindent megtalál. Van benne szegfűbors, szemes fekete bors, borókabogyó, szegfűszeg s egy befőttesüvegben némi házi vaj. Utóbbit meg ne próbálja margarinnal helyettesíteni. Ti ketten Pórával szállítjátok a zseblámpával elbódított zsenge galambokat. A többi Laci dolga. Még a forrázás és kopasztás művelete is szépen le van írva a könyvben. Hajnali ötig tizenkét galambot kérek. A többi a tiétek.

– Gondolom a feladatot kikapcsolt konyhai lámpák mellett végezzük, de a gyülekezőhely reflektorai rá lesznek irányítva a konyha ablakaira.

– Pontosan, és mondd meg Lacinak, idő hiányában a fűszeres borral való pácolást egy alacsony hőfokú, magasnyomású edényben végezze, de csak fedő alatt párolja néhány percig a galambokat. Aztán mehetnek a sütőbe.

Illusztráció: Fortepan/Urbán Tamás.