Sós Evelin: Mesetabletta #1 – Rántott párizsi

Néha elgurul a mesetabletta, és csak jönnek, jönnek a történetek…

Most például megnéztem a heti menüt, és látom, hogy pénteken rántott párizsi lesz. Erről eszembe jutott, hogy nekem itt a rántott párizsiba tört bele a fogam. Puha, puha, puha – hatszor egymás után, de az utolsó falatnál aztán ott egy kőkemény panírcsomó.

Amúgy a rántott párizsi anno óriási felfedezés volt. Ott vidéken, Komárom megyében, minden héten egyszer hoztak húst. Éjjel fél háromtól állt a sor. Akinek nem volt saját baromfi vagy egyéb otthon, mind ott állt a sorban. Hamarosan divatba jött: az egyik szomszéd megbízta a másikat, hogy neki is vegyen. A következő héten aztán a másik tette ugyanezt. De ezt sem lehetett túlzásba vinni, mert megszabták, egy ember egy bizonyos mennyiségnél többet nem vehet, hogy mindenkinek jusson. És akkor jött a rántott párizsi felfedezése…

Mindenki szerette, én még most is. A mai fiatalok jó része lenézően beszél róla. Mert fogalmuk sincs, hogy annak idején milyen finom volt, mekkora különlegességnek számított.

Sorozatillusztráció: Freepik, Zsubori Ervin.