B. Tomos Hajnal: Szusi

Életemben először
szusit eszem.
Elsőre furcsa,
száraznak, fanyarnak tűnik,
de szószba mártva már
simán lecsúszik.
Elképzelem, amint
fürge, szinte gyermekien
apró, keleti ujjacskák
pakolják, egyengetik, algába tekerik
a finomra munkált belevalót,
nevenincs fűszerekkel spékelik,
mintha ismeretlen,
de régtől bennem keringő,
véremben lappangó hangokat hallanék,
kurta szavakat tanulnék –

ősbeszédként forog az étek nyelvemen,
simul ínyemhez jártasan,
mintha rám lelt volna, érintene az,
ki nagyon régen voltam.

Holnap még veszek:
ismétlés a tanulás anyja,
hallottam valamikor
elég sűrűn, mikor még
szótárakat bújtam.

Illusztráció: Pixabay.