B. Tomos Hajnal: Almafa

Már csak a fák
szavára hallgatok.

Reggelente kezemet nyugtatom
– akár a Biblián –
a százéves almafán:
ki sem gondolom
s már érti,
már oldja sóhajom.

Nagyapám hagyta rám
örök tápul
arra, ha a tér
bezápul
s elkoptatja ínyem
a Sokminden.

Kérge, mint túlsült
parasztkenyér héja
pattog,
de mikor már földbelet
falok,

ő még marad.

Illusztráció: Pixabay.