Szentmiklósi Tamás: Hórukk születésnapra és Anyák napjára
Április 30. és május 1. Mamó születésnapja és Anyák napja.
Április 30. Mamó nélkül. Anyák napja anya nélkül.
Majdnem 94 évet élt. Én 61 voltam, amikor meghalt. A 61 évben hozzászoktam, hogy van. Most meg nincs, amit nem lehet megszokni, mert nem kerek, nem gömbölyű, mert ami most, nélküle van, csúfondárosan foghíjas, hiányos, gyér és kopár, mintha lábak nyomában felszálló por homályosítaná el a világot.
Élete utolsó esztendejében is kora hajnalban kelt, s negyedórányi testedzéssel kezdte a napot – guggolások, szobabiciklizés stb. Soha nem verejtékezett, legfeljebb a szemüvege párásodott be.
A hajnali torna után jöhetett a „hórukk”, az egy hajtásra leküldött rövidital. Hol ilyen, hol olyan. Mert jót tesz a vérkeringésnek…
Tiszta volt, kívül-belül. Ha egy szabályt elfogadott, azt sosem szegte meg. Szabály volt a tisztaság és a rendezettség is, ami aurát font köré.
Tudott nesztelen és észrevétlen lenni, a légynek sem ártani, napokat tölthettél vele egy fedél alatt, egy légtérben anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is az utadba került volna.
Ahányszor látogattam, mindig ugyanazzal kínált: két szelet barna kenyér, egy-egy sajtszelettel, egy-két paradicsommal. A jó ég tudja miért, de mindig ugyanolyan jólesett.
Aztán felcsillant a szeme: „Na, egy hórukk?” Sosem mondtam nemet. Jót tett neki az ital: elfeledtette vele az elmúlást, Apu elvesztését, s olyan huncut mosoly ült ki az arcára, hogy még én is sutba dobtam a búskomorságot.
Volt egy „bárszekrénye”, telis-tele mindenféle földi jóval. A szekrény hátsó falának tükrében színpompásan ragyogtak-tündököltek a különféle címkéjű palackok. Valahányszor vendég jött, Mamó büszkén kitárta a szekrényt, hogy felkínálja kincseit, és hogy a vendég lássa, hányan jártak a kedvében a különböző ünnepnapok: névnap, születésnap, karácsony alkalmából.
A bárszekrényben mindig volt egy üveg viszki is, amelyet tőlem kapott egy-egy jeles napon, naná, hiszen a viszki volt a gyengéje. Az ő szemében a viszki a jólét szimbóluma volt, a sokáig csak elképzelt nyugati világ védjegye, s ráadásul felettébb ízlett is neki.
A (tőlem kapott!) viszkis üveg megkülönböztetett helyet foglalt el a különféle ginek, vodkák, rumok és egyéb italok népes társaságában. Amint vendég érkezett, Mamó feltárta a bárszekrényt, hogy eldicsekedjen az évek múlásával egyre bővülő választékkal, de rögtön megjegyezte: „A viszki a Tomitól van, abból csak mi ketten ihatunk.”
Most 2022. április 30-át írunk. Fejemben számok kattognak, én meg a homlokomra csapok: a francba, megint elszúrtam, Mamó, ugyanúgy, mint amikor azt hittem, hogy 90 éves lettél, s nagy dirrel-durral felköszöntöttelek, te meg vérig sértődtél, kikérted magadnak, hogy öregítelek, hiszen csak a 89-ket töltötted be! Nincs mit szépíteni rajta, én marha, tavaly megfeledkeztem róla, hogy neked a 100. születésnapod jött el. Utána, amikor észbe kaptam, de már késő volt, el is határoztam, ha már ennyire nem tudok mit kezdeni a számokkal, a legjobb lesz, ha csak Anyák napján köszöntelek fel, arról nehezebb megfeledkezni.
101 éves Mamó, de jó lenne most viszkivel koccintani veled! Tudod, ahogy régen: „Hórukk!”
Illusztráció: Pixabay / Kantin.
