Cselenyák Imre: Thaiföld ízei #3 – Étterem-specialitások
A thai emberek étkezési szokásai abban is különböznek a mi szokásainktól, hogy e távol-keleti ország lakói, mint korábban már szóba került, élénken és tömegével látogatják a különféle vendéglátóhelyeket. Pláne az utóbbi években, hiszen Thaiföld most lendületes gazdasági fejlődésben van. Két jellegzetes formát említek meg, amelyek Magyarországon – ha léteznek is – nem elterjedtek, vagyis én még nemigen botlottam beléjük.
Az első egy sajátos önkiszolgáló rendszerű étkező, ahol minden tányér étel ára tíz thai baht. Választod amelyik tetszik vagy amelyet ajánlanak, aztán a végén jön a személyzet egy tagja, s a tálkák megszámolása után közli a végösszeget, amely mindenki számára tökéletesen átlátható. Megjegyzendő, Thaiföldön az étkezdékben nem adnak kést, csak kanalat és villát, így nem kell zavartatnia magát a vendégnek, hogy kihalássza leveséből a csontot és kezében fogva lerágcsálja róla a húst.
A másik az út menti „faloda”, amit az ide látogató honfitársaink „csótányosnak” neveztek el. Ezzel nem a kínálat és minőség pejoratív értelmezését, hanem az elfogadható árakat minősítjük. Egy ilyen hely első pillantásra korántsem látszik kifőzdének-sütödének, hanem inkább halféléket és tengeri-herkentyűket árusító standnak. Pedig adott esetben kultikus vendéglő, ahol először szemügyre is vehetjük a kínálatot, de étlap is van az asztalnál.
A szóban forgó helyen a legutóbbi alkalommal négyesben fogyasztottunk. A fogások közt volt Tom yum leves, amelyet öblös tálban szolgálnak fel, így mindenki szedhetett belőle. Ez a thai különlegesség tartalmaz garnélarákot, gombát, csirkét, gyömbért, sárgarépát, kókusztejet és egyéb fűszereket. Az ízére mi azonmód rákaptunk és meg is kedveltük. Aztán fogyasztottunk bazsalikomos bébi kagylót, pad-thait, panírozott fokhagymás-babos rákot, amely deep frying eljárással készült, s hozzá pirított rizst, ami a benne lévő apró rákok miatt magában is kiadós. A helyi szokásnak megfelelően keresztbe-kasul mindenki evett mindenki tányérjából.
Degeszre ettük magunkat, hozzávetőleg 2,5 ezer magyar forint árán. És mindezt közvetlenül a tengerparton.
Fotók: Cselenyák Imre.