Bojti András: Selyemakácom / My silk acacia

Kb 90 évvel ezelőtt az apám verse így kezdődött:
„Lilaakác az udvarunkon sokáig állott…”

About 90 years ago, my father’s poem began like this:
„The purple acacia tree stood in our yard for a long time…”

Az én versemben ez selyemakáccal történik.

In my poem it happens with silk acacia.

Nem elég, hogy egész nyáron
rózsaszín pamaccsal díszíti a világot,

It’s not enough to decorate the world
with pink candy all summer long,

Őszre áttetsző zöld babokat termel,
és folytatja amit elkezdett.

It produces translucent green beans
by autumn and continues what it started.

Ha a babját ellenfényben nézed, röntgenképpé változik,
és megtudod, hogy mi történik odabent.

If you look at the bean under the backlight, it turns into an X-ray image
and you can find out what’s going on inside.

És mert nem kell mindenből közvetlen hasznot húzni,
ne edd meg, csak nézd!

And because you don’t need to benefit directly from everything,
don’t eat it, just look at it!

Az én receptem szerint érdemes kávéval nézni.

According to my recipe, it is worth watching with coffee.

Fotók, szöveg: András, aki selyem | Photos, text: András, who is silk.