Zsubori Eszter: Az első presszó

Az egész úgy kezdődött, hogy kitaláltuk, süssünk fokhagymás májat a hétvégén. A pénteki bevásárlás azonban ismét emlékeztetett arra, hogy kedvenc – amúgy piacvezető – diszkontláncunk egy ideje már nem csomagolja a csirkeszívet a májhoz, pedig az a fogás legjobb része, ezért elhatároztuk, hogy majd csak a sütés napján szerezzük be a hozzávalókat a Lehel piacon.

Vasárnap fel is kerekedtünk, de azzal kellett szembesülnünk, hogy nem elég, hogy minden második hentespult zárva van, de amelyik ki is nyitott, az sem árult májat. Egy sem…

Egy rövid szomorkodás és újratervezés után visszatértünk a diszkontba, hogy döntsünk a szívtelen máj és más, kevésbé lelkesítő opciók között. Mivel már beleéltük magunkat az előbbibe, darált húst vettünk, a májat későbbre halasztottuk, úgyhogy amíg bevásárlópartnerem a köreteket nézegette, én óhatatlanul a legendás középső sor felé vettem az irányt, mert az ember sosem tudhatja…

Az üzlet ezúttal is meg tudott lepni, ugyanis – rögtön az első rekeszből – egy olyan, kétszemélyes eszpresszógép mosolygott rám, amilyet már régóta fontolgattunk. Kevés, de pont elég funkciót kínál, ízléses a borítása, és persze megfizethető. Egy gyors utána olvasás és kávészakértői (azaz Apával történő) telefonálás után hazavittük.

A darált húsból készített házi hamburgerek után kissé lassabban tudtuk csak értelmezi az első indításra vonatkozó utasításokat, de az első presszónak sikerült legyűrnie a közelgő álmosságot. Mindent összevetve már nem is bánom annyira, hogy végül sehol sem találtunk májat, mert a bolt kárpótolt: – Szíves máj? Az nincs. Kávégép? Az van – szívesen.

Fotók: Zsubori Eszter.