Gulyás Dénes: Megterítve

Szépen terített asztalnál reggeliztünk. Sajtok, felvágottak, körözött, paradicsom, paprika, hófehér hollóházi készlet, a teáscsésze szinte átlátszóan vékony, fehér damasztterítő, ezüst evőeszközök. Vékonyra szelt kenyér, szépen egymásra illesztve úgy, hogy mindegyik alól kicsit kikacsint a párja, forró tea (nem a filteres fajtából), majd kevés gyümölcssaláta hidegen, s a végén kávé.

Az asztaltól nem ugrottunk fel azonnal. Pár perc még, mialatt élvezzük a kávé hosszan elnyúló aromáját, s megbeszéljük, hogy a mai előadásnak mikor lesz vége. Aztán mentem dolgozni. A napi penzum nem nagyon engedte meg, hogy étterembe menjek ebédelni, de egyébként sem tettem volna, mert ebéd után mindig valamilyen fura agyvérszegénység telepszik rám. Ilyenkor munka helyett inkább aludnék. Pár szem gyümölcs, egy kávé, és indul a nap második felvonása, míg az előadás végén fel nem hangzik a taps.

Összeszedem a kellékeket, megköszönöm a szereplők munkáját – bár biztosra veszem, hogy egyikük sem munkának tekinti a Varázsfuvolát –, majd gyorsan kocsiba, s irány Györök, ahol a nyári előadások között régi barátomnál, ismerősömnél, lovastréneremnél, Ejury Orsinál lakom. Mikor belépek az előszobába, már érzem a könnyű vacsora illatát. Akárcsak reggel, most is gyönyörűen megterítve, egy harmatos pohárban sör pezseg. Van még a hűtőben – mondja. Gyorsan zuhanyozok, laza esti ruhát húzok, s vacsorázunk. Minden olyan békebeli, és kedves. Az ebédlőben hatalmas ónémet tálaló, a bútorok között szelíden ott bujkál vendéglátóm természet és vadászat iránti rajongásának jele, egy-egy ízlésesen elhelyezett trófea, s kedves emlékeket ébresztő képek, szőttesek.

Fárasztó nap volt. A békebeli hangulaton túl is van valami szépség az étkezés tiszteletében. A gondosan terített asztalban, ahogyan a tiszteletet az ételnek megadja. De nem csak az ételnek, hanem ezzel a szertartással a parasztnak is, akinek keze munkája nélkül nem lenne se reggeli, se vacsora. Az étkezésben van valami szentséges, az egyszerű táplálkozáson, az ízek élvezetén túli szakralitás. S ha ezzel nem tiszteljük meg a napunkat, asztalunkat, egymást, s a tényt, hogy van mit ennünk, akkor az étel ízét veszíti. Fűszeres lehet, de az ízéből hiányozni fog valami.

Illusztráció: Alexy Almond, Pexels.