Székely Ervin: Mit ér a kifli, ha havasi
A havasi kifli némi dilemmát okoz a kőttes tíszta szenvedélyes kutatóinak.
Hónap: 2020 június
Gergely Tamás: A csalánkúra evolúciója
Ebben az évben bevezettünk egy hathetes ivókúrát is – a kávéval egyszerre főzöm meg reggel, napközben elmegy. Elmegy tőle, állítólag, a tél folyamán a szervezetünkben felhalmozott mérgező anyag is.
Petrőczi Éva: Áfonya, vanília, málna…
Vers, lekvárfőzés közben.
Gulyás Dénes: Pécsi menü
Közben tisztességes, krónikus hedonista módjára már a kora délutáni, tiszta fácánlevesre s az éppen csak megsütött, belül szinte nyers bélszínre gondolok, tejszínes zöldbors mártással, tepsis krumplival, melynek darabkái megannyi arany barnára sült apró párnára emlékeztetnek…
Kovács Zoltán: Balkonkert #6 – Kínai rózsa
Hibiszkuszként ismerősebb lehet. Ellenszer köhögésre is.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Kávéfelmutatás
Mutatós, fekete.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #9 – Teflontepsi
Vékony fémből hajlították, így könnyű, nem törik le a csuklóm a kiemelésénél. Igen ám, csakhogy ez a vékony lemez még leejtés nélkül is eldeformálódott, hullámossá vált a pereme.
Sárkány Viktória: Bejgli különkiadás
Szomszédasszonyom a minap egy meggyekkel nyáriasított bejglit adott be, nehogy elfogyjak itt a bikiniszezon elejére. Ez a bejgli visszahozott egy darabot valami örökre elveszettnek hittből, amiért külön hálás vagyok neki.
Ligeti Zsuzsa: KantinEgypercesek #10 – Étlap
Megint lehet választani.
Bibók Bea – Tenczer Tamás: Fűben hűlt Meggyes Mámor…
Magas tésztát képzeltem, duzzadó pironkodó meggyszemekkel, néhol szemérmes, megpirult, passzív-agresszív diódarabokkal, amik a meggyszemek alatt rejtőzködve várták a mellékszerep adta lehetőségeket.
Erényi Ágnes: Töltött hal, ami csak töltelék – gefilte fish, másként
Olyan ételt akartam készíteni, amiben nincs gyakorlatom, csak halvány emlékeim a gyerekkoromból. Így esett a választásom a gefilte fishre, azaz a töltött halra, ami annak idején nem hiányozhatott az ünnepi asztalról.
B. Tomos Hajnal: Az a felejthetetlen tálmos-bálmos
Mikor még földjeinket nem sajátította ki a „népi hatalom” (itt persze a kollektivizálásra célzok), nagyszüleim felvittek a Palájra, ahol akkoriban jó félhektárnyi kaszálójuk volt, s ott évente kétszer, ritkábban háromszor „szénát csináltak”.