Székely Ervin: A reggeliző újságíró macskája

Reggeleimnek van egy ismétlődő rítusa. Miközben elkészítem a früstökömet (ma zsidó tojás volt pirítóssal), az egyik macskánk felugrik a konyhaablak párkányára és keservesen nyávog. Macskanyelven ez valami olyasmit jelent, hogy „Öt percen belül éhen halok, ha nem adsz nekem valamit, te lelketlen gazdi!”. Én közben komótosan teszek-veszek, majd ráérősen falatozok, úgy téve, mintha észre sem venném Pamelát (így hívják a macskát).

Amikor befejeztem az evést, elmosom az edényeket és a helyére teszem a megmaradt ételt. Közben Pamela többször eljátssza az ablakban a haláltusáját. Ekkor odamegyek hozzá, megvárom, hogy még egyszer bemutassa Violetta haldoklását a Traviátából (Addio del passato…), aztán megsajnálom és adok neki valamit, jóllehet tudom, hogy korán reggel már kapott macskaeledelt.

Nem hiszem, hogy ezzel különösebben megkínoznám Pamelát. Szerintem már ő is tudja, hogy színjáték az egész, amelynek a végén kap néhány szelet szafaládét és egy deci tejet, de biztosan azt hiszi, hogy a hülye gazdájának szüksége van erre a bohóckodásra.

A nyitóképen Pamela látható, reggel (fotó: Székely Ervin).