Anya azt mesélte, hogy ősszel, november táján mindig megtelt a lakótelepi lépcsőház a sült tök édes illatával; akkor még narancs csak hébe-hóba akadt, de tök az volt rogyásig, mindenki azt sütött az aprónépnek. Meg persze nem volt rajta méz vagy fahéj, elég édes volt magában is, időnként odaégett az alja, de nem gond, mert azt úgyis leszedjük, csak tömjük befelé a szánkba a sült őszt, a barna, a sárga, a narancs színorgiáját, és jöhet halloween, meg jöhetnek a narancsos pártok, a tök az tök marad, lesz belőle krémleves, pite, töltött tök, de igazán csak úgy natúran jó, ahogy anyu készítette.


A fenti 100 szavas mininovella Becz Dorottya 2022 decemberében megjelent Napi száz című kötetéből való | Kantinos nyitóillusztráció: Zsubori Ervin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel