A kalácsra nem lehet felkészülni. Nálam a kalács kihívás, izgalom, és még olyan emlékeim sincsenek, amelyekhez mérhetném az eredményt. Nincs családi recept, pedig mindent őrzök, amiket szalvétára, cetlikre írt anyám, még ha foltosak és olvashatatlanok is.

Lettek saját céduláim is, ez még nincs meg. Reméltem, hogy megtalálom a legjobbat, amit azonnal le is kell írnom, mert csak azt tudom megjegyezni, amit látok. Sok cédulám van, a legjobb kalács még hiányzik.

A legfinomabb és legszebb a mandulás kalács volt, egészen addig, amíg be akartam csúsztatni a sütőbe. Akkor kiesett a kezemből és leesett a kőre. A mandulákra. Nem hagyhattam ott. Finom lett, szép nem.

A rövid, de ruganyos kalács könnyű lett és levegős.

Most, hogy nem lehetünk húsvétkor együtt, a kalácsot adom át.


Fotók: Köböl Vera.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel