Az alapanyag (disznó, birka vagy marha) változó volt, a létraállvány, az üstház, a fakanál, az öltözet és a cigi állandó. És mindig kóstolni és dicsérni kellett. Kóstolni, dicsérni; kóstolni, dicsérni… De ez semmilyen gondot nem okozott, hiszen a remek íz is állandó volt…
Ez nagyon tetszik! Szerintem ő az a típus, aki mindig tesz bort is a pörköltbe.
Többnyire igen, de voltak kreatív ötletek is: bors helyett fahéj. De az is finom volt 🙂 Halmai Zoli