Róka Zsuzsa: Olümposzi étkek

Számomra az olümposzi étkek a nagykőrösi konzervgyár termékei voltak. Egy mitikus családi körutazáson jutottak szerephez, Hellászban – első közös kiszabadulásunkkor az izgató Nyugatra. Apukám a családtagként szeretett és becézett, ezért hálából akár üzemanyag nélkül is járni hajlandó Zsiguli – első autónk! – motorjára erősítve melegítette az ebédet. Így megálláskor, például az Olümposz lábánál, csak szét kellett hajtani a kempingbútorokat, takarosan megteríteni, és fogyasztásra kiválóan alkalmas hőfokon már bontható is volt a lecsó főzőkolbásszal, vagy épp a bácskai rizses hús. Emlékszem, mialatt tekintetünket mindhárman áhítattal Zeuszék hegyére függesztve kanalaztunk – sosem közvetlenül a konzervdobozból, hanem tányérból –, kék pillangók örvénylettek körülöttünk sűrű, vidám, kíváncsi rajban. Aztán homokkal megsúroltuk az edényeket, néhány szívós levéllel megtörölgettük őket, és immár jóllakottan, mégis– a ránk bizonyosan váró további csudás élményekre – éhesen, indultunk is új utakra! De szép is volt.

Illusztráció: Fortepan