Zsubori Ervin: Márciusi ifjak estebédje

Kenyérleves tojással, lúdmáj rizskásával, desszertnek linzi torta, ünnepelni pedig igazi francia pezsgő – akár így is festhetett egy bőséges estebéd egy olyan alkalmi asztaltársaságban, amely tehetősebb márciusi ifjakból verbuválódott 170 évvel ezelőtt a magyar fővárosban. A felsorolt ételek ugyanis mind szerepelnek az Étel- és Bor-Árjegyzék Pesten az Arany-Kéznél 1848-dik esztendőben fejlécű étlapon, amelyen Zártl Lipót vendéglős minden egyes ételt és italt magyarul és németül is feltüntetett.

Fent nevezett étlap a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum egyik legrégebbi darabja, és külön pikantériája, hogy a Pilvax étteremből került az intézmény birtokába – amint az a múzeum 1970-es, Borza Tibor szerkesztette évkönyvében olvasható, a Hungaricana közgyűjteményi portálon.

Az évkönyv részletesen is kitér az étlap tartalmára. E szerint ezen 3-féle leves (a már említett mellett fehérleves reszelt tésztával és burgonyaleves), 9-féle marhahús, 2-féle főzelék (közte „Sárga Réba virstlivel”), 6-féle sült, 2-féle hal, 3-féle tojás és 9-féle „Becsinált” (a lúdmájon kívül például töltött káposzta, pörkölt hús galuskával és vesepecsenye gombóccal) található. Ezeken felül 5-féle tészta, 5-féle csemege (köztük mondola ív), 5-féle saláta (például öntött saláta), 4-féle hideg étel (szalámi is), valamint 3-féle befőtt.

Ott vannak aztán az italok. Csemegeborok címszó alatt az „Igazi franc. Pezsgő” mellett magyar pezsgő, 1 üveg tokai (sic!) bor, 1 üveg ruszti és 1 üveg ménesi bor szerepel, míg a hétköznapibb tételeknél egy hazai fehérbor és egy veres van feltüntetve. A „Ser” címszó alatt csak ennyi áll: „Egy palaczk”.

A választék tehát egyáltalán nem volt szűkös, még egy olyan II. osztályú színvonalat képviselő helyen sem, mint Zártl Lipót vendéglője. És akkor mit mondjunk a múzeum legrégebbi – amúgy szintén a Pilvaxtól kapott –, német nyelvű étlapján szereplő tételsorról. A becses dokumentum az I. osztályúnak tekinthető híres étteremből, az Angol Királynőből származik, Speisen- und WeinTarif im Hotel zur Königin v. England — in Pest 1847 felirattal; a vendéglős Johann Bartl. Az évkönyvi ismertetés szerint a Bouillon mellett ezen a lapon is megtaláljuk az akkoriban elmaradhatatlan Brodsuppe-t, majd a „Fogosch”-t (sic!), de az előrenyomott szövegben a csiga is szerepel. Az Eingemachtes (Becsinált) rovatból talán a szerkesztő szerint leginkább a Naturschnitzel, a Pörkölt, az 1/2 fácán, a Roastbeef és a Schill à la hollandaise érdemel figyelmet. Itt a rajnai, moseli és bordói borok mellett négyféle spanyol bor és hatféle pezsgő közül választhatott a vendég – de ehhez már alighanem valóban tehetősnek kellett lenni.

Az illusztráció forrása: Magyar Nemzeti Digitális Archívum / Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum