Barbély Virág: Mara
Ez róla szól, aki egy volt a tizenháromból. Nem volt mesebeli, tündéri, visszafogott vagy elegáns. Karcsú sem, semmiképp.
Nagyszájú volt, testes, káromkodó és istenhívő. Csizma alakú linzer, csillag alakú linzer. Szívszaggató sírások és olaszos jelenetek, konyhai kacajok, cuppanós puszik és megbocsájtások. Ropogós talpú gánica, konvektoron melegen tartott rizs. Gigantikus mellek, közöttük gyűrt textilzsebkendő, hatalmas kékfestő szoknya, redőiben lisztes orrú unokával.
Jött a hír, a szomorú. Sütöttem hét napon át.
Mara Mamáért. Aki a tizenkettedik már a tizenháromból.
Ez tényleg szívszaggató! Szerencsére senki sem látja a könnyeimet! Köszönöm!
Csodálatos ez, Virág! Ezeket a sorokat olvasva feltörnek a régi szép emlékek, egy kicsit elpicsogja magát az, aki olvassa, többek között én is! De jó ez így! Nagyon szépen köszönöm!!
Én köszönöm, Szera.
Puszi puszi.