Falcsik Mari: Anyám és a faluja
hogy a házi tésztát túrót – folytatta – / finomabbra keserűbbre főzik? hogy ők / mindig egészen pontosan tudják? / és a vonat csak ingatott jobbra-balra minket / mint az én szenvedélyem minden kanyarban (…)
hogy a házi tésztát túrót – folytatta – / finomabbra keserűbbre főzik? hogy ők / mindig egészen pontosan tudják? / és a vonat csak ingatott jobbra-balra minket / mint az én szenvedélyem minden kanyarban (…)
Így fest egy (két) kávé Szarajevó történelmi központjában, a Baščaršija egyik kávézójában, egy szeptember végi szombat délelőttön.
Egy haiku az őszre.
Hosszú őszi reggelikhez.
melyik édesebb nem tudom / a császármorzsa vagy a rácsorgatott baracklekvár / vagy szavaid ahogy minap becéztél: császármorzsám baracklekvárom (…)
van abban valami felfoghatatlan / ahogy a márványkeménységű sütőtökből / vízbe aprítva és türelmesen főzve / tulajdonképpen magától / lágyan hullámzó krémleves lesz (…)
Csak a kezem figyelje, jó uram. / Az én csöpp, cselekvő, szép kezem. / A ruhám, ámbátor sárga, illedelmes, / nem illegetem magam a tejhez – / e kézzel nem én rendelkezem (…)
Szívszaggató sírások és olaszos jelenetek, konyhai kacajok, cuppanós puszik és megbocsájtások. Mara Mama emlékezete.
Manapság kevés biztos pont van az életben. Szinte követhetetlen tempóban változik napról napra a világ, és ugyanígy a város is körülöttünk. Vagy három évtizedig volt azonban egy stabil hely, a Róma Ételbár Budán, a Csalogány utcában, amely szinte soha nem változott. Nem tudom hogyan csinálták, amikor időnként kifestették, felújították, szinte még patinásabb lett, mint előtte volt. 2018. szeptember 8-án, szombaton nyitott ki utoljára.
Gyerekként azt tapasztaltam, hogy a kávé egy olyan savanyú és keserű lé, amit a felnőttek is csak úgy tudnak meginni, ha legalább két kockacukrot tesznek bele. Ennek a tapasztalatomnak némileg ellentmondott az a csodálatos illat, amit a kávédaráló tetejének leemelésekor szippantottam be, mikor a kockacukor-függő felnőttek megkértek, hogy főzzek nekik kávét.
A Gundelben most kóstolt császármorzsa a legkönnyedebb, amit valaha ettem, ebből két perc alatt pusztítanék el egy tízfős adagot (mérsékelt bűntudattal).
Örök emlék marad, amikor a repülő kotyogó vagy másfél méterre megemelkedve húzott el mellettem és terítette a forró italt a földre és a falakra.