Hoffmann Tamás: Nyár nélküli esztendő
Kétszáz éve még ismeretlen fogalom volt a klímakatasztrófa, mikor is a természet hatásosan demonstrálta az akkori földlakóknak, milyen érzékeny, filigrán képződmény bolygónk légköre. 1815-ben az addig csak szeszélyesként ismert időjárás hirtelen mániás depresszióssá vált és kiiktatott minden érvényes szabályt és viszonyítási pontot. Fagypont alatti április, vég nélküli, viharos, özönvízszerű felhőszakadások, áradások, jégeső, havazás és fagy nyár közepén, 10 fokkal megzuhant átlaghőmérséklet. A két éven át elhúzódó meteorológiai abszurditások végzetes csapást mértek Nyugat- és Közép-Európa, Észak-Amerika mezőgazdaságaira. A haszonnövények később értek be, majd elragadta őket egy korai fagy, a zöldségfélék szinte nyom nélkül elpusztultak, a szőlő megrohadt a tőkéken, a gabona és a széna a szántóföldeken.
Elődeinknek nem volt esélye, hogy reális magyarázatot találjanak a történésekre. A biblia keresője mindig ugyanazt a választ dobta ki, az egyház pedig örömmel fogadta a megugrott népszerűséget. Csak száz évvel később sikerült tudományos módszerekkel rekonstruálni az eseményt. Egy amerikai tudós kapcsolta össze az időjárás drasztikus megváltozását az Indonéziában kitört Tambora vulkán által a légkörbe juttatott 150 köbkilométer porral és hamuval. Az elmúlt húszezer év máig legnagyobb vulkánkitörése 170 ezer hirosimai atombomba energiájával összefüggő ködfátyolba burkolta be és szigetelte el légkörünket a napfénytől.
A nyár nélküli esztendő azóta fogalommá vált, az újkori történelem legnagyobb éhínségének szinonimájaként. Württemberg lakossága is keményen megszenvedte a nélkülözést. Az illatos kenyeret felváltotta a faforgáccsal és szalmával dúsított vekni, ami inkább fűtésre volt alkalmas, mint emberi fogyasztásra. Valószínűleg ezzel született meg a „teljes kiőrlésű“ fogalom is. A kimúlott háziállatok megmaradt takarmánya is bevonult a konyhába. Fű, moha, mezei virágok, csigák, minden, ami biológiailag lebontható, felkerült az étlapra. Az orosz cár gabonaadományokkal segített enyhíteni a szükséget, Oroszországot és Észak-Európát elkerülték a turbulenciák.
Az elszenvedett nélkülözés azonban ösztökélte a társadalmat, hogy a mezőgazdaságot szervezetté és a tudományok segítségével ellenálló-képesebbé tegye. Megalakult az első mezőgazdasági egyesület és a mai hohenheimi agrártudományi egyetem elődje. Az ínség elmúltával pedig, pontosan kétszáz évvel ezelőtt, megrendezték az első canstatti mezőgazdasági ünnepet, mely azóta is minden évben Canstatter Volksfest néven fogadja az éhes és szomjas tömegeket, a müncheni Oktoberfest után a második legnagyobb tradicionális rendezvényen.
Idén, a kétszázadik évforduló alkalmából, egy kísérőrendezvényre is sor került Stuttgart központjában, Historisches Volkfest címmel, kiállításokkal és hagyományos, részben már feledésbe merült sváb ételekkel emlékezve az ínséges időkre. Az agyvelőlevest most nem kóstoltuk meg, de a palacsintatésztából készült almás tallér (fahéjjal és juharsziruppal globalizálva) igen finom volt. Jelen voltak még: Ochsenmaulsalat (ökörpofasaláta), Maultasche (hússal és zöldséggel töltött tésztapárnák), Gaisburger Marsch (marhahúsleves sok zöldséggel és tésztával), Käsespätzle (sajtos galuska), Schupfnudel (nudli savanyú káposztával és szalonnával), Flammkuchen (kenyérlángos), sült ökrök és malacok, kenyerek, borok, sörök, must és almalé. Igazoltan hiányoztak: hasábburgonya, Coca-Cola, ízléstelen műnépviselet és műnépzene.
Az éhínség pozitív mellékhatása: mivel tömegesen pusztultak el a kor fő személyszállítói, a lovak, Karl von Drais kénytelen volt feltalálni a kerékpár elődjét, a Draisine-t, melyet 1818-ban szabadalmaztatott.
A nyitómontázs a szerző által az idei stuttgarti Historisches Volkfest forgatagában készített fotókból készült.
