Mörk Leonóra: Holland nyelvlecke desszertnek

Gyerekek, nyelvet tanulni csak vízszintesen! – kötötte a lelkünkre még kezdő újságíró koromban sokat tapasztalt, kedves, idős kolléganőnk. Arra akarta felhívni a figyelmünket, hogy egy idegen nyelv elsajátításának legjobb módszere az, ha intim közelségbe kerülünk az adott idiómát anyanyelveként beszélő személlyel, mert a meghitt helyzetekben a beszédkészségünk is rohamos fejlődésnek indul.

Hogy az elméletét saját tapasztalatai alapján alkotta-e meg, az sosem derült ki, de aki valaha próbálta, tudhatja, a módszer valóban működik. Aki viszont úgy érzi, már túl (vagy még innen) van az ilyen jellegű próbálkozásokon, második legjobb megoldásként kockázat nélkül választhatja az evéssel kombinált nyelvgyakorlást. A holland esetében az egyik legelső szó, amit megtanultam, a stroopwafel volt, az a mézes-karamelles krémmel összeragasztott, azonnali függőséget okozó lapos, kerek nápolyiszerűség, amelyből Amszterdamba megérkezve már a repülőtéren nagyobb mennyiséget szoktam beszerezni. Lehet zacskóban is kapni, de én jobban szeretem kék delfti mintás, kerek fehér fémdobozban megvenni, amely praktikus csomagolóanyag később újrahasznosítva látványos tárolóeleme lehet a konyhánknak.

Étel tematikájú holland szókincsem tavaly a a rotterdami sétálóutca, a Witte de Withstraat streetfood-vendéglőiben gyarapodott tovább. Itt tanultam meg olyan nélkülözhetetlen kifejezéseket, mint friet (sült krumpli), bitterballen (húsgolyó), oude kaas croquette (érett sajttal töltött krokett), és ijskoffie (jegeskávé). Az idén pedig ehhez társult az appeltaart, azaz almás pite, amelyikből a legfinomabbat (ez látható a képen is) Utrechtben ettem, a Catharijneconvent múzeum kávézójában. Mivel egyfelől aznap hajnali ötkor keltem, másfelől odakint vigasztalanul zuhogott az eső, kissé bágyadtan kókadoztam a középkori utrechti betűmetszők titkait ismertető videó előtt, és úgy döntöttem, a legsötétebb novemberre emlékeztető augusztusi délutánt csak egy kiadós café latte segítségével tudom túlélni. Viszont amint a pultban megláttam az ígéretes almás sütiket, már tudtam, nem érem be egy pohár kávéval. Aztán a felhők ugyanolyan gyorsan elvonultak, mint ahogy jöttek, mintegy varázsütésre kisütött a nap, és megérkezett az appeltaartom. Én pedig megállapítottam, hogy az élet szép, és Hollandiába már megint jó helyre jöttem.