Petrőczi Éva: Egy balatoni kulinárpentalógia

Járványos idők közben, lassacskán után – ne adj’ Isten, előtt – kevés eredményesebb, vakációs hangulatot, megnyugvást, örömet hozó időtöltést lehet elképzelni, mint Tóth Gábor Ákos eredetileg három kötetre, azaz szolid trilógiára tervezett, több kiadást megért Édesvízi mediterrán sorozata. Amely, nagyon bölcsen, s az olvasói (ha nem is éppen tihanyi) visszhangokra figyelve, nemrég már öt kötetre gyarapodott.

Ezt a csaknem 1500 oldalas regényfolyamot azért merészeltem kulinárpentalógiának elkeresztelni, mert a regény főszereplői – a Kanadából hazatelepült T. G. Oaks ex-forgatókönyvíró, majd kertgondozási cégtulaj (alias: Tölgyessy), továbbá szépséges, Montrealban született, provence-i gyökereire fölöttébb büszke, kezdetben frankomán felesége, Françoise, s harmadik, később érkező családtagként férjének (egy időre öregotthonba szorult, olykor tudatzavaros, máskor viszont egyenesen pengeéles agyú) apja – az ízek révén vernek gyökeret itthon.

Méghozzá nem is akárhol, hanem Balatonunk északi partján, a magyar mediterrán szépségek kellős közepén, egy Balatonszépének nevezett, mesebeli községben. Ahol is a főszereplő, „TIDZSÉ” megörököl egy szőlőskertet és a família által Fenséges Romnak becézett, pusztulásában is gyönyörű házat. No meg egy nagy – hogy stílusos legyek – szőlő garabolynyi, vagyis szőlőkosárnyi, hibáival, különcségeivel együtt nagyon szeretnivaló embert. Köztük az örökhagyó, Csengődi Kálmán borász (az öreg Tölgyessy egykori világháborús katonapajtása) tündérboszorka-szerű házvezetőnőjét (s talán kedvesét), Rita mamát.

E tősgyökeres helybéliek kacagó, nevető, egymást hol szerető, hol egymással jól összevesző, nagyon életteli figurák. Olyanok ők az öt kötetben – már aki meg nem hal közben, mint a borszakértő Emike –, mint Dylan Thomas világhírű hangjátékának, illetve a belőle készült filmnek, A mi erdőnk alján-nak kisviláguk gubójában élő walesi őslakói. Elkülönülésükön, az idegenek iránti zsigeri gyanakvásukon – a „három Oaks” szeretetén és beilleszkedni akarásán, lassan szőlősgazdákká nemesedésének megtapasztalásán kívül – elsősorban Rita mama ínyhódító/ínybódító receptjei segítenek. Pontosan úgy, ahogyan a Szenegálból Veszprémbe, majd Szépére szakadt vendéglős (és egykori gyerekorvos), a Sebinek becézett Sebastian esetében, aki ugyan struccból hamisít őzvadast, de azt legalább zseniálisan teszi.

Tóth Gábor Ákos pedig annak az abszolút szakértője, hogy még ételleírásokból, receptekből is képes igazi vándormotívumokat művészkedni (az öt kötetbe kapásból vagy hatvan cédulát tettem a legpompásabbak mellé, legyenek azok balatoni, vagy „igazi” mediterrán ínyencségek). Richard Wagnerhoz illő pontossággal bánik például a „bundáskenyér-leitmotívval”. Ezzel a jóízű szegényember-ínyencséggel az első kötetben a szomszédasszonyok egyike tömi meg az akkor még szalmaözvegy T. G.-t, a folytatásokban viszont Rita mama vendégel meg vele egy nagyon szelíd vadmotoros – Harley Davidsonokon nyargaló – amerikai bandát, hogy aztán füstölt halas hamburgerrel hódítsa meg ugyanezt a társaságot.

Igaz, vannak a regényfolyamban olyan ellenszenves figurák is, mint a pénzéhes veszprémi ügyvéd, a T. G.-ék szőlőbirtokára szemet vető Venyigebáró, vagy éppen Françoise gazdag és fölényes szülei, akik még gyönyörű kis unokájukat – a Balaton varázsának és Rita gyógyteáinak köszönhetően megfogant Bibi Bogyót – is csak távolságtartóan szeretgetik. A szereplők zöme azonban könnyen „belekóstoltatja” magát a szívünkbe. A kalandokban, igazi klasszikus házfelújítási kalamajkákban, olykor intrikákban gazdag, végtelenül hangulatos könyv igazi és igaz esti mese, a kamaszoktól az aggastyánokig minden korosztálynak, Peter Mayle-rajongóktól a Balaton barátaiig mindenkinek. Pontosan azért, mert nem akadályok, nem „dübbenők” és csalódások nélküli sikertörténet ez. Még akkor sem, ha tanúi lehetünk benne annak, hogyan lesz a nevenincs kanadai lapjától kiutált, tehetséges és csupa temperamentum Françoise-ból Kanadát és Amerikát Magyarországgal összekötő sikerkönyv-szerző.

Rita mama konyhatündéri alkotásaiból most – mintegy az elmondottak keretéül – két epizódot szeretnék felidézni. Egy, jó ideje általam is ritásan főzött zöldborsólevessel kezdünk, mert annak épp a szezonja van. Ez az egyszerűségében fenséges étel, ez az első kis közös ebédelés teremtette meg az idős asszony és a kanadai „jövevény” között annak alapjait, hogy a háromtagú családdal (fiúval, apával és mennyel), majd tiszteletbeli kislány-unokájával, Bibivel olyan szép, élet-búcsúztató évei lehessenek:

„Csak egy kis borsóleves. A zöldborsót és a friss karikára vágott zöldségeket olajon megfuttatom három-négy perc alatt. Hozzáadom a lisztet, még egy kicsit pirítom, aztán az apróra vágott petrezselymet is hozzáadom, jól átkeverem. Lehúzom a tűzről és hozzáadom a pirospaprikát. Jól megkeverem, aztán felöntöm másfél liter vízzel. Megsózom, megborsozom, és egészen addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak. Közben elkészítem a vajgaluskát: a puha margarint összedolgozom a tojással és egy csipet sóval, majd beleteszem a lisztet. Teáskanállal szaggatom a forró levesbe, még egy-két percig forralom, és kész is.”

Az ötödik kötet vége felé pedig nem tudunk meghatódottság nélkül olvasni arról, hogy a szívbetegségben meghalt Rita mama még holtában is páratlan vendéglátónak bizonyult. A halotti torra érkezőket az általa készített fenséges eperszörppel kínálták meg, a frissen sült pogácsa mellé. A kamrában pedig – végrendelet nélkül – ott állt az idős asszony kulináris öröksége:

„A szűrt fényben ott pihentek a sifonér polcain az üvegek, felcímkézve szépen – Rita mama hagyatéka, … a második sorban olyan meglepetések vártak ránk, mint Fiatalkori Emlékek Gyümölcsíz, Kálmánom Marmelád, Édesvízi Mediterrán Befőtt, Vén bolond Gyümölcszselé, és persze Bibi Bogyó kedvence. Megkondult a harang. Újabb látogatók érkeztek.”

Emberi életek, emberi kapcsolatok, balatoni táj és történelem, íz-balladákban és boros-törkölyös estékben elbeszélve. Segítik most gyógyulásunkat, nyárra ébredésünket… És emlékezni is tanítanak. E sorok íróját például azokra a szintén balatoni, de a déli parton, Alsóbélatelepen eltöltött nyarakra, amikor a „börtönözvegy feleségek” és gyermekeik összehordott, szegényes alapanyagokból főztek és ettek közös vacsorát. Pár szem krumpliból, hagymából, „gyíkhúsnak” becézett különleges vagdalthúsból.

Kedves ráadásként, Tóth Gábor Ákos könyvében volt egy nagyon jóízű, személyes kanadai „ahá” élményem is. Felséges borjúpörköltet ehettem 1985 májusában Torontóban, talán épp a regénybeli, az Oaks házaspárnak is valódi „rántotthús-csodát” kínáló vendéglőben, vagy annak elődjében, ottani előadásaim emlékezetes jutalmául. Tehát, kedves Kantinosok, kalandra fel! Méghozzá egy kis jegyzetfüzettel, amelybe ki-ki beleírhatja ínye és szíve kedvenceit.

Tóth Gábor Ákos: Édesvízi mediterrán; Szerelmem, Balaton; A világ közepén; Végtelen nyár; Mindörökké Balaton – Édesvízi mediterrán sorozat | XXI. Század Kiadó, Budapest, 2012-2019 | Bolti csomagár: 17 410 forint; webshop-ár: 11 960 forint | A nyitókép Petrőczi Éva felvétele.