B. Tomos Hajnal: Újrahasznosítás a konyhában

Amióta kettőnkre fogyott a család, s persze az öregséggel járó „nyavalyák” is egyre gyakrabban mutogatják a foguk fehérét, úgy döntöttünk, hogy csak keveset, de jót eszünk. Így aztán szinte kétnaponta kell szalasztanom életem párját friss húsért, zöldségért, miegymásért a piacra. De persze csak annyi szerepel a bevásárlólistán, amennyit egyszerre elkészítek, és maximum két nap alatt el is fogyasztunk.

Így eshetett meg, hogy valóságos bombatámadásként ért a hír, miszerint egy négygyermekes rokon család két óra múlva nálunk teszi tiszteletét, és csak másnap dél körül távozik. Hat személyre főzni, méghozzá két óra alatt? Bizony, elszoktam már az efféle sziszifuszi teljesítményektől. De amit muszáj, azt szívesen…

Sebtében összeállítottam az ebédhez, a vacsorához és a következő nap früstükjéhez szükséges alapanyagok listáját, s a ház ura lóhalálában megindult bevásárlókörútjára. Summa summárum: annyi étel sült, főtt, szeletelődött a másfél nap alatt, amennyi „normál körülmények” közt egy hét alatt sem. Az ám, de mi legyen a maradékok sorsa? – vakartam a fejem, miután a vendégsereg elviharzott. Akkor jutott eszembe a mentő ötlet: miért ne lehetnénk mi is pár napra zöldek, hiszen már a csapból is az élelemspórlás meg az újrahasznosítás folyik.

Szerencsére vendégeink ecet és olaj nélkül, pusztán enyhén sózva kérték a vegyes, nyári salátát. Így a sok felszeletelt hagyma, paprika és paradicsom nagyszerű ágyat vetett egy könnyű levesnek. Már csak a reggelinél megmaradt virslit kellett felkarikázva beleszórni és egy kis habarással ehetővé tenni. A második fogás primőr művelete is hasznosnak bizonyult, ugyanis a készre sütött marha- meg disznóhúst csak le kellett darálni, tojással, fűszerekkel kicsit megbolondítani, s máris olyan ízletes fasírt sikeredett, hogy az uram két porciót is eltüntetett belőle. Meg is biccentette: főzhetnék gyakrabban ilyet, meg hasonlókat; nem is olyan ehetetlen az újrahasznosított kaja…

Illusztráció: Zsubori Ervin (Pixabay-képek felhasználásával).