Gáspár Zsuzsa: És még finom is!

Mi történik, ha egy kétgyerekes, önmagát hedonistának tudó és nevező felnőtt nő megtudja, hogy súlyos autoimmun betegsége van, és a szükséges terápia mellett még komoly diétát is kell tartania? Vagyis azoknak az ételeknek és alapanyagoknak a listája, amelyeket – fogalmazzunk visszafogottan – nem fogyaszthat kockázat nélkül, nem rövid? Lehet, összeomlik, hiszen innentől folyton figyelnie, vigyáznia kell, az evés örömből szorongós feladattá válik, alapvetően változik meg az élete. A legtöbb emberrel alighanem így történne. Nem így Módos Anikóval!

Az És még mentes is című kötet szerzőjéről van szó, aki történetesen az unokahúgom… Ezzel ünnepélyesen és büszkén bevallottam, hogy igyekszem, de nem vagyok teljesen objektív, amikor a könyvéről írok. Azért persze lesznek kifogásaim…

Anikó, már korábban is a gasztroszakmában mozgó emberként, a Nosalty egyik alapító szakácsaként nekifogott, és sok-sok próbálkozással, kísérlettel, kudarccal és sikerrel, de kialakította azokat a recepteket, amelyek mentesek mindattól (glutén, laktóz, tejfehérje, cukor), ami árthatott volna neki. Kialakította: értsd megfőzte, családjával és barátaival megkóstoltatta, a megjegyzéseik nyomán újrakezdte, mért, jegyzetelt, főzött és tálalt – és várta a reakciókat. Az eredmény szűkített listája az a hetven-egynéhány hangulatos, szép képpel illusztrált könyv, amely a napokban került a boltokba. Szűkített a lista, mert – s ez egyúttal a szerző megbízhatóságát igazolja – pár éve egy tej-, cukor- és gluténmentes ételeket kiszállító cég receptfejlesztőjeként 800 (!) receptet dolgozott ki.

Tisztességes, realitásokon alapuló könyv született. Alig bukkan fel benne nagyon drága vagy nehezen elérhető alapanyag, viszont igazán sok olyan recept van benne, amit az ember némi jégszekrény- és spájzleltározás után gyorsan-könnyen összedobhat. Különösen szerettem azokat a recepteket, ahol jól érezhető a szerző gyakorlatiassága: valaki olyan mesél nekünk, aki rendszeresen főz, és megosztja velünk a tapasztalatait. (Megjegyeztem magamnak például az „újrahasznosításként” született, fűszeres, korianderes harcsát, talán azért, mert én is szenvedélyes újra hasznosító vagyok.) És bátran támaszkodhatunk rá, mert mindent kínál, ami felmerülhet: előételeket, leveseket, főételeket és desszerteket is.

Vannak bajaim is, nem érdemiek, szerencsére, csak némi szerkesztői lazaságról tanúskodók. Egy helyen feltűnik a kenyér is – gluténmenteset tessék használni, mert különben nagyon praktikus, mindennapi, könnyen elkészíthető, ráadásul családi receptről van szó. Egy remélhetőleg szükségessé váló következő kiadáshoz mondom: amit a könyv „receptmutatónak” hív, az valójában egy részletezett tartalomjegyzék. Egy mutatóban ugyanis az ételek ábécé szerint rendezett nevei sorakoznának, és bizony, jó lenne ilyen is, olyan is. Emellett a magyar könyvkiadásban az utóbbi években terjedő különös kór, a túlságosan apró betű használata, sajnos ezt a könyvet is megfertőzte, ami itt azért is kár, mert a receptek áttekintését segítő kiemeléseket is mellőzték.

Gyönyörűek viszont az ételfajtákat elválasztó oldalpárok! Visszaélve bennfentes tudásommal, elárulom, hogy az ételfajtákat felvezető belső címlappal (mondjuk „levesek”) szemközti oldalakra a családi textilekből, nagymamája, mamája terítőiből, szalvétáiból válogatott a szerző – nagyon szépek. A textilek is, a könyvoldalak is.

Zárásul, és a szó szoros értelmében vett étvágygerjesztőül, néhány kedvencem:

  • Az előételek/saláták fejezetben van egy töltött tojás: a töltelék a tojás házilag készített kápiakrémmel és sült fokhagymával elkevert sárgája. Isteni ötlet!
  • Habozás nélkül és hamarosan el fogom készíteni a véres hurkával töltött, baconba tekerve sült aszalt szilvát.
  • A levesek közül elsők között a friss sóskával savanyított/ízesített almakrémlevest fogom megkóstolni.
  • És mivel a halaknak nem tudok ellenállni, hamarosan lesz nálam tőkehalkrémleves – nem is értem, miért nem jutott eddig eszembe!
  • A grúz konyha ellenállhatatlan, szóval biztosan nemsokára asztalra kerül itthon a grúz, diós csirke; receptjét a főételek között találtam.
  • Szintén meglepem majd magam (és családomat, barátaimat) egy almás rakott hallal – a szerző díjat nyert vele, én remélhetőleg néhány (sok!) elégedett hümmögést és csettintést, valamint „ez maradjon az étlapon”-sóhajt fogok vele besöpörni.
  • Hát a desszertek? Azok közül két olyan tetszett meg különösen (vajon miért?), amelyek kicsit „bűnöznek”: nem mentesek mindentől. Így biztosan feltűnik majd nálunk pálinkás narancslekvárral locsolt kukoricamálé, és mivel az unokáim imádják, hát lesz töltött nektarin is.

Ez egy nagyon szubjektív, az én ízlésemen alapuló lista, és persze tudnám folytatni. A könyvből azonban bárki összeállíthatja saját, fejedelmi menüsorát, amelynek tételei ráadásul még mentesek is.


Módos Anikó: És még mentes is | Kossuth Kiadó, Budapest, 2021 | 75 recept, 160 oldal, 5990 forint | Nyitókép: Lucza Mátyás | Kóstolóval egybekötött könyvbemutató: 2021. november 25, 17 óra, Örkény könyvesbolt, Budapest.

Vélemény, hozzászólás?