Gulyás Dénes: A mérték fontosságáról – pejsli után
Nehéz megszabadulni a legutóbbi pejsli emlékétől, bár gondolni rá szinte bűn, különösen a szokásos évi szűrések és vizsgálatok alkalmával elhangzó orvosi figyelmeztetésekre emlékezve. Igen, a pár hónappal korábbi vizsgálat után a kedves fiatal doktornő elmesélte, mire vigyázzak, mit egyek, mit ne. Mert mi történik majd pár év múlva, ha…
Félénken, és reménykedve a számomra rokonszenves válaszban, megkérdeztem, mi legyen a napi 2 deci vörösborommal? A napi 2 decit soknak tartotta, de mivel a vörösborban rengeteg hasznos anyag van, melyeket a szervezet nem nélkülözhet, azt javasolta: kapható egy készítmény, melynek egyetlen kapszulájában a szükséges napi penzumnak, azaz 5 liternek megfelelő mennyiség van a hasznosokból. Átvillant az agyamon, hogy mi lenne, ha az 5 litert naponta a hagyományos módszerrel venném magamhoz. Nagy baj lenne hamarosan, válaszolta. Persze én sem gondoltam komolyan. A kezdődő időskor férfivirtusa mondatta ezt velem.
A minap a Gellért tér közelében ültem a dugóban, s hogy bosszankodásomat szelídítsem, bekapcsoltam a rádiót. Téma az alkoholizmus, a riportalanyok szakemberei e témának, s hogy ne ezzel a csúnya szóval illessék azokat, akik alkohol tartalmú italokat fogyasztanak, inkább az alkoholfogyasztási zavar – vagy valami hasonló – kifejezést használták. A műsor végén elhangzott, hogy évi (!) – igen, nem tévedés, évi – háromszor-négyszer 2 deci az ajánlott mennyiség. Ha évi 4 alkalomban gondolkodom, és megpróbálom a 2 decit 90 részre osztani, érdekes eredményt kapok a tekintetben, mennyire csökkentheti így az egy napra jutó mennyiség a bor élvezeti értékét.
Ebben a pillanatban villant elő emlékeimből a pejsli a rezgő zsemlyegombóccal, melynek darabkáival, az utolsó falatok örömei közben, oly gondosan vagyunk képesek a tányért kitörölni. No persze, csak otthon, mert ugye étteremben ilyesmit művelni illetlenség. No, és mekkora illetlenség lenne a pincértől 20 csepp bort kérni? Abba már bele sem merek gondolni, hány pincészet menne tönkre, hány kiváló borász akasztaná szögre a lopótököt, hány étterem zárna be, ha kiesne a bevételből a bor ára, és hány adóforinttal kevesebb gurulna a kincstárba, ha mindenki tartaná magát a napi 20 csepphez.
A felismerés letaglózott, miszerint az ő mércéjük szerint alkoholista vagyok, a napi 2 deci könnyű vörössel. Te jó ég! És mindez a bátyám csodálatos pejsliéről, s az én messze földön híres zsemlyegombócomról és krokettemről jutott eszembe… Pedig az a pejsli, zsemlyegombóc, krokett és mellé az olaszrizling micsoda csoda!
Azt hiszem, mind pejsliből, mind borból a mérték a fontos. Elgondolkodom közben, van-e olyan étel, amelyhez ne választhatnánk alkohol tartalmú italt. Talán az anyatej?
Illusztráció: Pixabay.
