Petrőczi Éva: Amire most nagy szükségünk van

Bár magyarul éppen öt éve jelent meg, bátran ki merem mondani – nem csupán a könyv számos kulináris fő- és alfejezete miatt –, hogy napjainkban kevés olyan aktuális, tréfásan szólva „kötelező” esti olvasmányt ismerek, mint a beszélő nevű Meik Wiking hála Istennek „nagyon viking”, azaz a látszólag mord észak örök derűjétől sugárzó könyve, a Hygge.

Hozzá kell tennem, hogy Skandinávia iránt elfogult szeretetet érzek, három hosszabb finnországi, egy kéthetes norvégiai, s egy szűk hetes svédországi időzés után. Fájdalom, éppen a szóban forgó kötet és életérzés hazájában, Dániában, csak a koppenhágai repülőtéren pihenhettem meg, Norvégiába tartván, tranzitutasként, egy kávé-költemény, s egy szelet – e műben is szereplő – hagyományos dán leveles tészta, a „bécsi kenyér” emlékezetes ízű társaságában. Azt, hogy a dánok minden körülmények között nagyon szeretnek élni, életet szépíteni, kedélyt javítani, már kislánykorom óta tudom, Karin Michaelis Bibi-könyvei és A nagy vendégség című családregénye jóvoltából, amelyeket anyám a két világháború között még csak német fordításban olvashatott.

E mostani életjavító könyv szerzője a Föld legboldogabb országának nevezett Dániában, s történetesen éppen a Boldogságkutató Intézetben dolgozik. Nézzük, mit ír a bevezetőben: „A hygge írása és kiejtése még a kérdés könnyebbik része. A neheze akkor jön, amikor el akarjuk magyarázni, mit is jelent pontosan. A meghittségteremtés művészete? A lélek otthonossága? Idegeskedésmentesség? A megnyugtató környezet élvezete? Otthonos együttlét? A hyggét tényleg sok mindennek nevezték már, a személyes kedvencem mégis ez: »kakaó gyertyafénynél«.”

Az igazsághoz tartozik az is, hogy ez a kakaós-puha takarós-gyertyafényes és persze sütirajongó életérzés engem először nem Wiking könyve és egyéb hygge-központú művek, még csak nem is Julie Caplin 2018-ban, a Librinél megjelent Egy csésze kávé Koppenhágában című, részben-gasztroregényének kóstolgatása közben kapott el. Hanem 1993-ban, a norvégiai Lillehammerben, amikor az 1994-es Téli Olimpia szervezői adtak egy halételekben nagyon gazdag fogadást a tiszteletünkre. Ekkor vendéglátóink a Hygge-könyvben is előforduló, eredetileg ónorvég hygga szót, az angol „hug” nyelvi rokonát is emlegették, azt, hogy ők baráti ölelésnek szánták gazdag és fantáziadús halas ínyencségeik felvonultatását.

Az megint más kérdés, hogy kis magyar tévéstábunkból valójában csak én kaptam igazi „gasztro-ölelést”, mint csapatunk egyetlen halrajongó tagja… De sem a lillehammeri ízeket, sem a hygga szót nem felejtettem el, már csak azért sem, mert ennek ismerete vezetett el – alaptermészetemhez híven – odáig, hogy minden érdekeljen, ami hygge, különösen a mostani, vigaszra, boldogságra éhes időkben. Bár lakberendezésben, megnyugtató fényforrásokban, puha textíliák gyűjtögetésében is ennek az életszemléletnek a gyakorlója vagyok, az Arnolfini Kantin mint „ízemlékezeti” online lap tiszteletére, igazán hatásos figyelemfelkeltőként, hadd idézzem most a szerkesztésében, témáiban rendkívül változatos könyv-kincsestárból a Kagemand (Sütiember) című kis epizódot:

„Azt mondják, a szuperhőseink sokat elárulnak rólunk. Az amerikaiaknak ott van a Superman, Pókember és Batman. A dánoknak pedig … nos … a Sütiember.

Rendben, ő nem egy valódi szuperhős, de a születésnapi partikon annyira népszerű, mint amerikai kollégái. A Sütiember (Kagemand) hagyományos eleme a dán gyermekek születésnapjainak. Úgy néz ki, mint egy hatalmas mézeskalácsember, édes tésztából készül, rengeteg cukorral (véleményem szerint kipróbálható eritrittel is! P. É.); ráadásul különböző édességekkel (itt, sokkal egészségesebb változatként, jól jöhet a cukormentes keserű csokiba mártott áfonya!), dán zászlókkal és cukorkákkal díszítik. Ha netán a szalonnát is be tudnánk csempészni a receptbe (emlékezzünk: Karin Michaelis hősnője, kiskamasz Bibije nagyon büszke volt arra, hogy pici országa látja el húsos szalonnával, sonkával és vajjal a hatalmas Angliát! P. É.), egy sütiben manifesztálódna mindaz, ami dán. A tradíció része, hogy az ünnepelt – a többi gyerek sikoltozása közepette – elvágja a Sütiember torkát. »Boldog születésnapot, kislányom! És most vágd el a Sütiember torkát!« – hogy tetszik a hyggelig skandináv-noir születésnap?”

Utóbbit jómagam tizenhat éves koromban Ausztriában, Klagenfurtban éltem át, amikor elém tettek – csupa szeretettel és jó szándékkal – egy kistányérnyi, gyönyörű, csokis piskótával töltött marcipán katicabogarat. No, ez meg az én osztrák noir gasztroélményem lett, úgy is, mint megrögzött katicarajongóé.

Ezen a sütiemberke-lefejezésen (sok katicatortás unoka-születésnap után) most már fülig érő szájjal mosolyogtam, s Meik Wiking könyve a lehető legjobban hatott rám. Amint elolvastam, azonnal főztem – igaz, mélyhűtött gyümölcsből – egy nagy adag eperlekvárt, s katica alakú kis LED-lámpám fényénél tősgyökeres dán életszeretettel megettem belőle egy csészényi porciót! Biztos vagyok benne, hogy kedves Mindnyájukat ugyanígy gyógyítgatja majd ez a páratlan és a világnak mostanság nagyon kellő könyv. Tehát: jöjjön a dán életérzés-lecke, hyggére fel, semmi aggodalom, nem pénzeszsákok kellenek ahhoz, hogy olykor egy kicsit „eldánosodjunk”, mindössze szív, életöröm, és egy kis találékonyság.


Meik Wiking: Hygge – A dán életérzés, amely boldoggá tesz | Fordította: Vágó Nándor | Kossuth Kiadó, 2017 | 288 oldal, 4990 forint | A nyitókép fotói Petrőczi Éva felvételei.

Vélemény, hozzászólás?