Gergely Tamás: Karórépa krémleves, ha mondom!

Rádai Eszter két évvel ezelőtti rádióriportjában azt mondtam, hogy én nem főzök, mindössze besegítek Évának azzal, amit tudok: murkot hámozok, tojást főzök, ilyesmi. Most viszont a kíváncsiság arra késztetett, hogy megpróbáljam a karórépából a levest magam megfőzni.

Az úgy volt, hogy ki akartam küszöbölni a naponta többszöri gyümölcsöt – vércukrom alacsony szinten tartása céljából, nyilván –, és kitaláltam, hogy arra a kis kalóriájú, és túl sok gyümölcscukrot nem tartalmazó karórépa lesz alkalmas, itt árulják nekem a házhoz közeli élelmiszerboltban.

Nos, említett célra a karórépa tökéletesen megfelel, viszont nagyon kemény, ezért fogam kímélendő nagyon vékony szeletekre vágom. S azért, hogy a répa nagyobb része rám ne száradjon, elhatároztam, hogy levest készítek belőle. Elővettem a Google segítségével egy receptet, és el is készült a karórépa krémleves!

Karórépán kívül poréhagyma, hagyma, fokhagyma, murok kell hozzá, kevés só és bors meg húslé, tele fűszerekkel: zsályával és csípős paprikával például, az volt készen a hűtőnkben. Kockára vágva a karórépát és a murkot, a többit szeletelve addig pároltam, míg megpuhult, majd mixerrel pépesítettem, egy liter vizet adtam hozzá, és fél deci tejfelt kevertem el benne. Felszolgálás előtt kevés citromlevet locsoltam rá.

A friss zsemlét vajjal kentünk meg (igaz, én a diétám miatt a Becel nevű margarinnal), az egyik félzsemlére én ikrát, a másikra sonkát (Schwarzwald) tettem, és zöldhagymát haraptam hozzá. Ha nem hétfő lett volna, talán egy könnyebb fehér bor illett volna hozzá, a helyett desszertként az egykori francia színésznő, Sarah Bernhard nevét viselő sütemény könnyedén lecsúszott (részeként a cukorbeteg diétának), ajánlom mindenkinek…

És hát a karókrém íze gurmé, bizonyítom…

Fotók: Gergely Tamás.