Gergely Tamás: Kínai egres, azaz Kiwi. Nem szárnyatlan madár?
Észrevettem, hogy a szomszéd asztalon tortát szolgáltak fel, tetején valami különös zöld szelettel, amiben körkörösen fekete pontok díszelegtek.
Észrevettem, hogy a szomszéd asztalon tortát szolgáltak fel, tetején valami különös zöld szelettel, amiben körkörösen fekete pontok díszelegtek.
Nádas Péter halála napokig téma volt a svéd sajtóban. Akik eddig a leendő Nobel-díjast látták benne, azok sorra elmondták Nádas-emlékeiket.
Ünnepel engem a családom a Stockholmhoz közeli Steninge kastélyban. Nem vagyunk nagy vendéglőzők, de svédországi éveink során bejártuk a környék kastélyait, múzeumait, s ezt találtuk igazán szépnek, ahová vissza lehet járni. Vissza is járunk.
Eszembe nem jutott volna Samuel Beckett Godot-ra várva című darabját nézve, hogy az egyik szereplőt Tárkonynak hívják.
Szakácssegédként elértem, hogy én hámozom meg a főtt krumplit. Íznek se rossz, én egyenesen élvezem, ízemléknek se utolsó, de hát a rejtett anyagai!
– Na, veled jól elbántak! – mondom a vällingby-i élelmiszerüzletben a cseh szaláminak.
Akármilyen ügyes vagyok, a bukaresti vineta-ízt nem tudom elővarázsolni.
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Annyit, gondolom, mindenik Kantin-olvasó tud svédül, hogy kaffe. Kis agytornával rá lehet jönni arra is, hogy a pansar, az páncél…
Ha az állatok kaphattak bárkát az özönvíz ellen, miért ne kaphatnának a gyümölcsök is?
Stockholm, kert. 6 négyzetméter. Kezelése történik nagy gonddal. Kettéosztva – virágokra és fűszernövényekre.
A kávé az etióp fennsíkról terjedt el szerte a világban, és a neve a „káfá” volt…