Gergely Tamás: Héja a pityókának
Szakácssegédként elértem, hogy én hámozom meg a főtt krumplit. Íznek se rossz, én egyenesen élvezem, ízemléknek se utolsó, de hát a rejtett anyagai!
Szakácssegédként elértem, hogy én hámozom meg a főtt krumplit. Íznek se rossz, én egyenesen élvezem, ízemléknek se utolsó, de hát a rejtett anyagai!
– Na, veled jól elbántak! – mondom a vällingby-i élelmiszerüzletben a cseh szaláminak.
Akármilyen ügyes vagyok, a bukaresti vineta-ízt nem tudom elővarázsolni.
Egészen pontosan emlékszem az első kávéra, amit ittam. Az első „igazi” kávéra.
Annyit, gondolom, mindenik Kantin-olvasó tud svédül, hogy kaffe. Kis agytornával rá lehet jönni arra is, hogy a pansar, az páncél…
Ha az állatok kaphattak bárkát az özönvíz ellen, miért ne kaphatnának a gyümölcsök is?
Stockholm, kert. 6 négyzetméter. Kezelése történik nagy gonddal. Kettéosztva – virágokra és fűszernövényekre.
A kávé az etióp fennsíkról terjedt el szerte a világban, és a neve a „káfá” volt…
Újabban mindenütt málna ötlik elém…
Szeretek zöldséget párolni. Hadd példázzam ezt a körítésként tálalható brokkolival.
– Mit szedtek? – Csalánt. – Mire jó az? – Teát főzünk belőle, hajat mosunk vele, levesnek is finom.
Mikor kisgyerekként a lakásban sertepertéltem, az ebédet főző Anyámtól kaptam egy-egy frissen hámozott murkot, szelet karalábét, vagy amit a legjobban szerettem: káposztatorzsát.