Nem tudom, ma hogy van, de a hatvanas-hetvenes években a fodros kel nem volt ismerős se a brassói, se a kolozsvári piacon. Úgyhogy Svédországgal való ismerkedésünk többek közt ennek a dús levélzetű növénynek az elfogadását is jelentette.

A barátkozás nem ment könnyen, de harminc év után már esszük is. A minap, még április vége felé, ráadásul franciásan készítettük el – franciásan, vagyis az olajban megpárolt zöldséghez tejfelen és són kívül apróra vagdalt diót szórtunk. Főt krumplit vágtunk hozzá, az a fehér a képen.

Akár azt is mondhatnánk, hogy ezzel ünnepeltük Macron, a demokrácia győzelmét… Vive la France! tehát.


Fotók: Gergely Tamás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel