Pető Tünde: Azori kalandozások #2 – Ünnepi lakoma a Faial-sziget „fővárosában”
Nem volt egyszerű eljutnunk az Azori-szigetekre, még Lisszabonból sem.
Azzal tisztában voltunk, hogy az egyik szigeten, Sao Jorgén bármikor kitörhet egy vulkán, hiszen már hetekkel korábban kiadták a riasztást. Ha emiatt az Azori-szigeteken ragadtunk volna pár hetet, kimondottan örültünk volna annak, hogy ezen az Édenkerthez hasonlatos vidéken maradhatunk, de hogy gépünk indulását is elhalasztották egy nappal, mert vihar dúlt az Atlanti-óceán felett, ez már sok volt a galambepénknek.
Sovány vigasz, hogy a másnapi indulásra nem egy Rejtő-regénybe illő sivatagban, hanem – az Azori légitársaság jóvoltából – egy Lisszabon-közeli wellness-szállodában kellett várnunk. Ahol kikészítettek nekünk a fürdőköpenyt és a papucsot is, hogy csobbanhassunk a medencében, lehűteni magasra csapott indulatainkat.
Másnap végre elérkezett az indulásunk pillanata. Gondos hölgy volt gépünk kapitánya, mert még felszállásnál szólt, hogy számára is ismeretlen okból a csomagok jó része – mint később kiderült, köztük a miénk is – Lisszabonban maradt. A vihar szerencsére már lecsendesedett, mire megérkeztünk, de az idő borús maradt akkor is, amikor ennyi bonyodalom után elfoglaltuk szállásunkat a Horta nevű településen, Faial-sziget „fővárosában”, és barátnőm végre megrendelhette a fogásokat Peter kávézójában, amelyekre már évek óta várt.
Nem egyszerű étkezés következett ennyi viszontagság után, hanem az akarat diadalának ünnepi lakomája. Egy dán mondás szerint, ahol van akarat, ott van út is, és a mi akaratunk azokban a finom ételekben öltött formát, amelyeket kihoztak szépen sorban: azori fokhagymás kenyeret, fokhagymás sziklakagylókat, rákocskákat, helyi vizekben honos halat és tintahalat is. Ettünk marhaszeletet (a hús azokból a marhákból származott, amelyek úton-útfélen közlekedési akadályt képeznek az Azori-szigeteken), kaptunk „fekete pudingot” (így nevezik a helyi véres hurkát) és kóstoltunk helyi ízes sajtot. Utóbbi egyik jellegzetessége, hogy melegen tálalják: kívül kemény, de belül puha marad.
A vasakaratunknak köszönhetően – amely minden akadály dacára elvitt az Azori-szigetekre –, illetve egy ilyen lakoma után joggal várhattuk, hogy a szigetek végre megadják magukat és nem lesz több kellemetlenségben részünk. Ám még további két napot kellett arra várnunk, hogy teljesen kiderüljön az idő, és előbukkanjon a felhők mögül Portugália legmagasabb csúcsa, a Pico.
Folytatása következik.
Fotók: Pető Tünde.
