UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A nyolc zöld sziget az óceánban félelmetes, gyönyörűséges, komoly hely. Ötven éve a kis településeken még áram sem volt, és a külvilággal csak az óceán kötötte össze a falvakat. A férfiak kimentek halászni, de nem ritkán csak felük tért haza.
November első vasárnapján minden évben ellátogatok a dán királyok vadaskertjébe, hogy a többi látogatóval együtt én is felidézzem a régi, nagy királyi vadászatok emlékét.
Utazásunk utolsó napját már újra a portugál szárazföldön töltöttük, ahol Sintra városába kirándultunk, bejárva a portugál királyok és arisztokraták romantikus nyári palotáit.
Ezúttal – szerény belepő fejében – módom volt megtekinteni az emeleti bálnacsont-faragásokat is. Egyszerű emberek művei ezek a kis szobrocskák, vésetek és faragások, amelyek között azonban sok olyan akad, amelyet profi művészek is megirigyelhetnének.
Mielőtt búcsút vettünk volna házigazdánktól, Pico szigetén is sikerült egyet lakomáznunk; ezt tulajdonképpen az elveszett bőröndöknek köszönhetjük.
Egy dán mondás szerint, ahol van akarat, ott van út is, és a mi akaratunk azokban a finom ételekben öltött formát, amelyeket kihoztak szépen sorban.
Útban az Azori-szigetek felé, szerencsésen megérkeztünk Portugáliába, de az Atlanti-óceán felett dúló vihar miatt a gépünk nem szállt fel Lisszabonból. Ígyökélt barátnőmmel Belémbe, Lisszabon egyik nevezetes negyedébe. Elsősorban a Szent Jeromos kolostort szerettük volna látni, de nagy várakozással tekintettünk az ebéd elébe is.
A dán karácsonyi aprósütemények között mindenképpen megemlítendő a brunkager, a vanillekranse, a jødekager és és a finskbrød is, de mind közül a pebernødder a legrégebbi: már az 1500-as években is készítették.
Elérkezik egy mély völgybe, egy kerek tó partjára, ahol térképe szerint egy étteremnek kellene rejtőznie, de nem talál semmit. Csak egyetlen emberrel találkozik, aki a tó partján készülődik horgászni, tőle érdeklődik az étterem felől.
Jól hangzik. Finom étel jelenik meg az ember lelki szemei előtt, összefut a nyál a szájában, ha azt hallja, hogy csőben sütöttek valamit. Később aztán rájön, hogy csőbe húzták. Nem akarattal persze, de mégis.
A barátnőm belevaló nő, de azt bizton állíthatom: nem tesz olyat, hogy ide nyúl, oda kap, és már kész is a finom ennivaló. Én ma reggel ezt tettem. És a kreációmat róla neveztem el.
A koronavírus miatt beszorultam otthonomba, és végre olyan tevékenységekbe kezdhettem, amelyekre még soha életemben nem volt időm. Ilyen a pogácsasütés is.