Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #13 / Portói porciók 1 – Sempr’ Assar
Az Atlanti-óceán partjára települt Portóban azokba a kisebb éttermekbe járunk, amelyeket a helyi lakosok kedvelnek. Ők tapasztalatból tudják, hol főznek jól és hol családias a hangulat. Vasárnapra esett az első déli étkezésünk, amikor a portugálok ünneplő ruhába öltözve, családostul elvonulnak a kedvelt éttermükbe ebédelni, ezért az óceán-közeli utcákban sorra kell vennünk a kiskocsmákat, hogy üres asztalra találjunk. Mindenütt telt ház, sőt a bejáratnál sorban állnak, hogy egy megüresedett asztalhoz letelepedhessenek.
A Sempr’ Assar ajtajában (a név nagyjából annyit tesz: minden sütve) az udvarias, közvetlen hatvan év körüli pincér azzal kecsegtet minket, hogy öt percen belül felszabadul egy hely, fizetnek a vendégek, letakarítják az asztalt és már mehetünk is ebédelni. A hűtőpult mellé húzódva mustrálgatjuk a jégre tett halakat, rákokat és polipokat. A napi kínálatot az teszi ki, hogy éppen mit sikerült fogniuk a halászoknak. Szardínia nincs minden nap, akkor kerülhet a vendég asztalára, amikor sikerül egy nagyobb rajt hálóval bekeríteni. A polip is ritka errefelé, ezeket akkor kell enni, amikor ott sorakoznak a hűtőpultban. Mindezek tudatában a lányom polipot rendel, én pedig szardíniát, mert ezt az apró halat még csak olajban eltéve, konzervdobozból ettem.
A halakat és a zöldségeket az utcán faszénnel felhevített tüzes vaslapon grillezik, ezért a várakozás idejére egy kis faládikában zsemlécskéket, barna kenyérkockákat és egy tálka majonézes halpástétomot tesz az asztalunkra a kis termetű, vékonyka, idős pincérnő. Ezután egy téglalap alakú kis tálalóasztalt tol az asztalunk mellé. A falatkákkal és a frissen csapolt sörrel elütjük a farkaséhségünket, mire megérkezik a tálalóasztalra a kelkáposztába és egyéb párolt zöldségek közé rejtett polipkarokat tartalmazó hosszúkás fehér porcelántálca, a vegyes grillezett zöldségtál és az én karcsú szardíniáim, mellé egy kerek tálkában a főtt bébiburgonyák. Az étteremben uralkodó hangulat oldott, barátságos, de senki sem hangoskodik ripacskodva. A közelünkben ülő idős házaspár egy egész üveg bort legurít a torkán az ebéd elfogyasztása alatt, mégsem részegednek le. Az udvarias pincérek barátságosan társalognak a vendégekkel, pedig éppen elég loholni valójuk van a járdára kitett asztalok, a hűtőpult és a teremben ülő vendégek körül.
A grillezett szardíniának ugyanolyan markáns íze van, mint a konzervdobozból kihúzottnak. A feje közelében lévő fekete húst nem érdemes megenni, mert irdatlan keserű. Szerintem az a grillezésnél szétfolyt kopoltyúja. A halacskák szaftos, omlós húsa a vékonyka gerincükről késsel és villával könnyen leválasztható és nagyon ízletes. A polipot megkóstolva, engem a ruganyos állaga csúzligumira emlékeztet. Ettől függetlenül sokaknak élvezetükre szolgál.
Nekem a grillezett zöldségek ízlenek a legjobban. Paradicsomszeletek, kaliforniai paprika mindhárom variációja; zöld, sárga és piros, olajbogyók és felcsíkozott, friss zöld saláta van a tálon felpúpozva. Először a vaslapon grillezve kissé üvegesre megpunnyasztják a zöldségeket, aztán locsolják nyakon a fűszeres olívaolajjal.
Az étterem teljes berendezése természetes anyagokból készült, a füstszínű villanykörte formájú lámpáktól kezdve a borospalackokat tartó fachokig. A sötétbarna faasztalokra habfehér, virágmintásra szőtt damasztterítőt terítenek, fehér damaszt a szalvéta is. A legnagyobb tetszést belőlem a hajópadló váltja ki, ami ránézésre különböző drapp és barna árnyalatú, feliratos faládalécekből lett összeillesztve. Az is lehet, hogy eredetileg ilyen kinézetűre gyártották, de ez cseppet sem csökkenti a látvány hatását.
Míg ráérősen, minden falatot külön megízlelgetve falatozgatunk, a kéménykürtőn vagy egy szellőzőnyíláson – nem látjuk, hogy milyen résen – időnként besikolt egy sirály. Cseppet sem zavaró intermezzo, inkább fokozza a kellemes, meghitt alapérzésünket. Megfogadjuk, ha legközelebb ebben az étteremben ebédelünk, a fekete-fehér foltos hosszú karcsú halból fogunk rendelni, de az egy hét rövid volt ahhoz, hogy ugyanide visszatérjünk.
Eredeti fotók: Noth Zsuzsánna | Effekt: Kantin.
