Drága jó anyósom, aki a II. világháború alatt ment férjhez, patikus kolléganőitől kapott nászajándékba egy kerek fém cukortartót. Kistányér nagyságú, domború tetővel. Kívül fekete, belseje sötétbordó. Beleöntve a kristálycukrot, a tartály pereme mentén a kissé áttetsző szemcsék színét mályvarózsaszínre változtatja.

Vízimolnár dédapámnak Zebegényben az Almáskerti patakon állt a malma, a víztől kissé távolabb pedig a háza. Nagypapáék tizenegyen voltak testvérek, a zebegényi felső-malom tartotta el őket.

A merőkanalaknak nincs szerepük a főzésben, de elég nehézkes lenne nélkülük a finom ételeket tányérba varázsolni. Vettem én is kettőt, a legegyszerűbb fehér zománcozottat, mindkettő bonyhádi gyártmány.

Amikor nagymama lelke felköltözött a Mennyországba, áttelepült hozzánk a többi csetressel együtt egy zománcozott nyeles serpenyő is. Kívül világoskék, belül tejfehér, sötétkék csíkkal a peremén. A belsejébe három öklömnyi mélyedést süllyesztettek.

Sógorom megajándékozott minket egy turmixgéppel. Vajszínű műanyag, szürke kapcsolókkal. Unimix piccolo, VEB EHG Typ R 1300.

Kedvet kaptunk rá, hogy a szokványos melegszendvicsek mellett házibulin mi is felszolgáljunk tatárbifszteket. Anyu fölajánlotta, hogy nekünk adja a nagymamától örökölt húsdarálót.

Amikor tűzszerész apám leszerelt, a Lajos utcában a MÉH átvevő telepen helyezkedett el. Annyira szívébe lopta magát egy szecskavágó, hogy egyik este hazacipelte azt a nagy rozsdás monstrumot.

Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál.

Addig-addig rakosgattam a fiókban ide-oda a kecses kis szerszámot, míg kedvet kaptam a barátfüle készítéséhez. Liszt és szilvalekvár van a spájzban, ha a kicsi elalszik, meggyúrom, és az ebéd utáni csendes pihenő alatt kifőzöm.