Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #41 – Bedouin Sons, Dahab
A Vörös-tenger partjára telepített Bedouin Sons étteremben a körülöttünk zajló pezsgő életet szemlélve érdemes az egész napot eltölteni.
A Vörös-tenger partjára telepített Bedouin Sons étteremben a körülöttünk zajló pezsgő életet szemlélve érdemes az egész napot eltölteni.
Pépes vacsorámat annak igazolására jegyzetelem le, hogy az élet nem fenékig tejfel.
Az ütött-kopott cégérről még arabul is kibogarászhatatlan a büfé neve. Ennek ellenére ismerik a látogatók. Szájhagyomány útján terjed a híre, hiszen nekünk is ajánlották.
A padunk támlájáról hófehér macska lesi a pincért, hogy mit fog föltálalni nekünk.
Kihozza a pincér a három tál levest. Azt a szentlovát!, szalad ki a számon a szolid káromkodás a bizarr leves láttán.
Olyan sokáig készülődtünk, hogy mire odaértünk, a halaknak már csak hűlt helyét találtuk. Sebaj, vigasztalt minket az öreg tulajdonos, csirkemenü mindig van.
Az udvarias és ráérős kiszolgálás lassan, élvezettel falatozgató családomnak tetszésére szolgál. Fél napot elücsöröghetünk kedélyesen beszélgetve. Nem sürgetnek, nem tukmálnak ránk italokat, desszerteket.
A berendezés nagyon vagány. A bárpult oldalára rendszámtáblákat szögeltek.
Fülespaprika.
A hús- és krumplidarabkák ízét a kápiapaprika-krémbe mártogatva olyan kellemesen fűszerezi meg, hogy semmilyen itallal nem kívánom leöblíteni.
Csíracsápok.