Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál.

Addig-addig rakosgattam a fiókban ide-oda a kecses kis szerszámot, míg kedvet kaptam a barátfüle készítéséhez. Liszt és szilvalekvár van a spájzban, ha a kicsi elalszik, meggyúrom, és az ebéd utáni csendes pihenő alatt kifőzöm.

Ódákat zengett a szomszédasszonyom az új teflontepsijéről. Eleinte elengedtem a fülem mellett, csak kuncogtam rajta a fejemet félrehajtva, mert mindig tepszinek ejtette ki a szót, aztán szöget ütött a fejembe, hogy se bezsírozni, sem belisztezniKóstolj bele

Amik hiányoztak, hazahoztam nagymama házából, így került hozzám a fából készült, falra akasztható, egyik oldalán uborka-, a másikon tökgyalu.

Egyik névnapomra anyukám megörvendeztetett egy szép fehér fazékkal. A belseje barna zománccal van bevonva, az oldalát gerberák díszítik. Sárga, rózsaszín és bordó.

Elővettem a kredencből a nagymamámtól örökölt rücskös, kék zománcos diódarálót, aminek azonban költözéskor a felerősítő pofájáról elbitangolt a gumialátéte.

A modern edények előnyein felbuzdulva, gyarapítottam a készletemet egy bordómázas teflonlábossal, amibe már termetesebb hússzeletek is belefértek. A gondot inkább az okozta, hogy este, munkából hazafelé, kapok-e az ABC-ben friss húst.

Fiatalasszony koromban Pomázról jártam be a munkahelyemre a Gellért térre, heti hat és fél napra, így két gyerek mellett nem maradt volna szabadidőnk, ha komplikált ételeket készítek. Akkoriban találtam ki gyorsételeket, például a kuktás csirkét.

Nem szeretek órák hosszat ácsorogni a tűzhely előtt, míg a zöldségek és a húsok megpuhulnak, ezért a teflon tejforralóval egyidőben vettem két alumínium kuktafazekat is, egy két- és egy négyliterest. A levest a nagyban főzöm, a pörköltöt a kicsiben.