Ülök a konyhában, mézeskalácsot sütök, csillag alakút, fenyőfa alakút, rénszarvas alakút.
Nem hiszem el, hogy a világ gonosz és kegyetlen, de azért kiszaggatok egy oroszlánt is a tésztából.
Nem eszem meg az oroszlánt, csak a csillagokat, hogy belül fényes legyek, persze ehhez kéne még más is.
Elfogy a tészta, minden kisül, az is, hogy a túl sok fűszer nem árt a mézeskalácsnak.
Pénteken majd becsomagolom a maradék csillagokat, fenyőfákat és a rénszarvasokat.
Ülök a kanapén, masnit készítek.
Nem piros szalagból, zöldből.
Nincs elég csillag, túl sokat ettem.
Elég fényes vagyok már, azt hiszem.
Pedig csak liszt, méz, cukor és fűszerek.


A fenti 100 szavas mininovella Becz Dorottya 2022 decemberében megjelenő Napi száz című kötetéből való | Kantinos nyitóillusztráció: Zsubori Ervin.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel