Cselenyák Imre: Thaiföld ízei #2 – A piacozás élménye
Thaiföldön nem csak az alapanyagok, vagy épp a szószok, hanem például a levesek sokfélesége is zavarba ejtő. A thaiak valószínűleg kiigazodnak rajtuk, én távoli kontinens szülötte már bajosan. A piacokon, ahogyan minden egyebet, kész leveseket is árulnak, leginkább elvitelre. Nos, ez bizonyára nemzeti sajátosságuk, legföljebb még Kelet-Ázsia némely országára jellemző, bár ebben hiányosak az ismereteim. Számomra felfoghatatlan, ahogy az árus egy nejlonzacskóba forró levest mer, aztán gyors kézzel legumizza. Puffancs formájú csomagocska lesz belőle, amelyhez először félve nyúltam: kiszakad és én leforrázom magam. De nem szakad ki, bírja a nyomást és a hőt − milyen anyagból lehet ez a zacskó?!
El lehet rajta hezitálni, hogy az éghajlat és az ország kedvező területi elhelyezkedése miatt ily változatos-e a thai étrend vagy ősi kultúrájuk okán − esetleg mindkettő? Arányaiban is meglepően nagy hangsúlyt fektetnek a kulináris szokásokra, rengeteg ember szakácskodik, süt, főz, piacozik. Magyarországon szinte elképzelhetetlen, hogy egy kis faluba beautózva apró fészerek sora fogad, s a tetők alatt kedves helybéliek kínálják ehető, iható portékáikat olcsón. De nem csak a turisták által látogatott helyeken, hanem bárhol, az őserdei kis falvakban, a mezőgazdasági területek apró tanyáin.
No, és az a kedvesség, az a szelíd báj, ahogy ezek a kelet-ázsiai emberek viselkednek: köszönés, mosolygás, rámutatnak a kínálatukra és tovább nincs agitálás − mégiscsak az ősi kultúra erre a válasz! Mi eldöntjük, megkóstoljuk-e vagy sem, őket már az örömmel tölti el, hogy egy messzi földről érkezett személy hajlandó náluk elidőzni. Soha egyetlen kereskedő sem árult el kapzsiságot, s ha semmit se vettünk tőle, ugyanazzal a szívélyes mosollyal engedett utunkra.
Thaiföldön az ember megszereti a piacozást, mert olyan színes kínálatban, emberi szívélyességben van része, amit soha meg nem tapasztal az otthoni vásártereken. Mindenki készséges, elégedett, türelmes, derűs, ha nála vásároltál, megjegyez, s úgy fogad legközelebb, mint ismerőst. A vendéglőben úgy érezheted magad, hogy ott minden érted van, a rezdülésedet lesik, és rendre meglepődnek, ha borravalót kapnak.
Fotók: Cselenyák Imre.
