Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama. Büszkén letrappol, belelógatja a csövet a halványkék, hasas ballonba, tiszta erőből megszívja, aztán nem meri áthelyezni a csatos üveg szájába, mert attól valamennyi mindenféleképpen kifolyna, és ugye azt nem lehet tudni, hogy a földön fénylőn terpeszkedő tócsát soknak vagy kevésnek ítélik meg az öregek, ezért csak nyeli, nyeli. Ha nem megy utána kis idő múlva nagypapa és nem kapja ki a szájából a gumitömlőt, inkább felrobban, mintsem hogy néhány kortyot hagyjon elpazarlódni a fanyar noa borból. A délután folyamán ilyeneket gajdol vigyorogva: „Traktoristák, lányok! Sej rohambrigádok! …új barázda győzelem, munkásélelem, burzsujfélelem…” Nagymama sehogy sem érti, hogyan lehet ennyi zagyvaságot összehordani, mint ez a Gabec gyerek.


Részlet a szerző Zebegényi szivárvány című regényből | Az illusztráción a Kálvária utca Zebegényben, 1964-ben (Fotó: Fortepan / Bojár Sándor).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel