Petrőczi Éva: Málnadombi mesék
Örömmel jelentem, hogy Drezda világhírű szülöttének, a sok műfajban otthonos Erich Kästnernek a 125. „évnapja” után nem sokkal egy olyan könyvet kaptam ajándékba, amelyet Erich is egy ültő helyében végigolvasott volna. Az ajándékozó az 1970-ben, Zentán született, mára éppen tízkötetes egykori tanítványom, a lírikusként, prózaíróként, drámaíróként és gyerekkönyvek szerzőjeként egyaránt nem mindennapi tehetségű Szegedi-Szabó Béla.
A mindmáig méltán népszerű német pályatárs életművéből különösen kettőben érzek közeli rokonságot a – „dédunokája-lehetne”, még csak zsenge 54 éves – magyar fiatalember egyéniségével, világlátásával, valamint a csípős humort sem nélkülöző természetes fantáziájával. Az egyik a Május 35 avagy Konrád a Csendes-óceánhoz lovagol, a második pedig a kevésbé ismert, de fájdalmasan időszerű Az állatok konferenciája. Erre és a Vili és a kék orrszarvú című kötetre is maradéktalanul érvényes az alábbi kästneri önvallomásrészlet, amely a szerző válogatott műveit tartalmazó kötetének előszavában olvasható: „Szívünk legrejtettebb zugában félénken és a világ minden garázdálkodása ellenére virágzik a balga és oktalan remény, hogy talán az emberek mégis egy kicsit, egy egészen kicsit jobbá tudnának lenni, ha elég gyakran megszidják, kérik (…) és kinevetik őket.”
Szegedi-Szabó Béla még tapintatosabb is Kästnernél, ő nem kineveti, csupán megmosolyogja a népes Pilkington család egyik-másik, minden kalandvágy nélküli szereplőjét, különösen a még idős korában is természetrajongó és utazni vágyó Toni nagyapa fantáziátlan, „aktatáskás, egérszürke ügynök” idősebbik fiát, Pólt. A családfőt, aki Vilinek is, s a nagyapának is sok keserűséget okoz rendszabályok közé szorított életmódjával.
Ő bizony egyaránt fütyül a tudós öregúr Toni, Nati nagynéni, a hűségesen Afrikában élő és kutató Liza, az afrikai varázsló házaspár, de még a megváltozni képes fogorvos öccse kalandvágyára, sőt a kilencvenhat évesen is fáradhatatlan Sir David Attenborough-ra, a világhírű természettudósra is. De lássatok csodát: a szűkebb és tágabb család életébe derűt, erőt és sok-sok energiát csempész a fantáziadús „süti-költő”, Bárni Bojsz, lakóhelyük, Grejfild (angolmagyaros név ez, beszélő név, jelentése „Szürkemező”) zseniális, ihletett cukrásza.
Az ő Málnadomb nevet viselő cukrászdájába természetesen nem a mindig-keserű apa, hanem a vállalkozó szellemű Nati nagynéni viszi el Vilit. „A Málnadomb édességkínálata pár hónapja kibővült. Oly gazdag lett a választék, hogy akik odajártak, sokszor percekig tanácstalanul ácsorogtak a pult előtt. Egyik tortaszelet szebb volt, mint a másik! (…) Ő Bárni, a bajszos csodafickó. (…) Ha az ő főztjét [süti-és gyümölcskrém-költeményeit – P. É.] eszed, akkor nem lehet bajod. Itt nincs gyomorrontás. Ő a leghíresebb mester. És egyben guru is.” (Erről a jellemzésről nekem pécsi gyerekkorom két halhatatlan ízélménye jut eszembe: a házunkban működő Kult Emil-féle cukrászda varázslatos csoki-, illetve kávékrémmel töltött minyonjai, amelyek még egy-egy matekfelmérő megírásához is erőt adtak.)
Ugyanez az ízfellegvár ad pár nappal később a komor fiacskája által korai öregségbe taszított Toni nagyapának egy jókora lendületet ahhoz, hogy testben-lélekben megerősödve visszatérjen ifjúkori kutatásai színhelyére, szeretett Afrikájába, az ottani őslakók és a soha nem feledhető állatok közé. Mondanom sem kell(ene), hogy titokban az unoka, s a fogorvossággal torkig betelt nagybácsi, Frédi is csatlakozik az expedícióhoz.
Mindeközben Grejfildben a Málnadomb ízei a kedvetlen Pól apukát is elvarázsolják. „Sose ízlett még neki ennyire a helyi, piros gyümölcs. Miután befalta a málnazselét [a csokitorta ízfokozó édességét – P. É.], gyorsan rendelt még egyet. Maga is csodálkozott, hogy mitől lett hirtelen ennyire falánk. Minden falatot sokáig ízlelgetett, hagyta, hogy a puha málna szétolvadjon a nyelvén.”
Félreértés ne essék, sem Szegedi-Szabó Béla rendhagyó meseregénye, sem László Zsuzsi rajzai nem akarnak senkit túlsúlyossá, Isten ne adja, cukorbeteggé csábítani. S ez az én könyvismertetésemre is igaz. A Málnadomb cukrászda voltaképpen a szerző költői énjének megnyilvánulása: annak metaforája, hogy se öreg, se fiatal ne mulassza el az Élet színeit és ízeit, az olykori kalandok esélyeit, s ne adja meg magát a „szürkemezei” (grejfildi) szabályoknak! Elegendő, ha csak a Május 35 Konrádjának és a kisfiú gyermeki lelkű nagybátyjának különös kulináris kalandjaira gondolunk!
Szegedi–Szabó Béla: Vili és a kék orrszarvú | Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2023 | László Zsuzsi rajzaival | 137 oldal, 700 szerb dínár / 3140 forint | A nyitóképen László Zsuzsi egyik illusztrációja látható.
