Sárkány Viktória: Óda a cseh kucsmagombához

Erdő-mezőjáró, madár- és gombarajongó szomszédom addig rágta a fülem, hogy egyszerűen muszáj cseh kucsmagombát vennem, mert most van a szezonja, hogy beadtam a derekam, szereztem fél kilót a kiázott ujjpercek bőrét idéző, nem kimondottan attraktív kalaposból.

Mindig jókat mulattam a cseheken, akik a szocializmus alatt bagóért kapott telkeikre rohannak minden hétvégén, és rögvest beveszik magukat az erdőbe gombászni – a jéghoki mellett ott ez a nemzeti sport. De ez a csak nevében cseh, a valóságban másutt is termő csúnyácska gomba új típusú tiszteletet ébresztett bennem a csehek hétvégi aktivitása kapcsán – nemrég töltve a negyvenet, azt mondom, egészen új gasztrogyönyör ez a gomba, járnék érte én is az erdőbe, és juhuu, ez is bizonyítja, hogy annyi mindent nem szerettem még…

Hajdanvolt marhapörköltekből rémlik nekem halványan ez a gombaíz, emlékszem rá, hogy mélységet adott a pörköltnek, de így magában zsíron/vajon sütve egészen elképesztő: könnyek gyűltek a szemembe a gyönyörűségtől, és komoly önfegyelmembe került nem állva kienni az egészet a serpenyőből.

A recept, amit kaptam a gomba mellé, szerencsére nem bonyolította túl: hagymát zsíron dinsztelni, utána gomba (cirka 25 deka) apróbb darabokban zutty, hőkezelni 20 percig (én miután a saját vizét elfőtte, minimális vízzel meglocsoltam és fedő alatt pároltam, közben só-bors). 15 perc és a víz elpárolgása után egy jó evőkanál vajat és apróra vágott fokhagymát plusz petrezselymet dobtam a serpenyőbe, és addig kavargattam, míg a zsiradék nagy része eltűnt, a fokhagymakarikák pedig kedvesen barnára sültek.

Sima vajas pirítóssal, némi zöldkörítéssel, esetleg egy pohár borral: csúcsvacsora vagy könnyű ebéd. 40-en innen és túl: ki kell próbálni!

Fotó: Sárkány Viktória.