Kotász Rita: Hecsedli (15 haiku)
Méh töri magát,
És nem ül tort, ha kerül
Üröm a mézbe
Az éhező nem
Az ízt keresi – hiányt
Tálal így ma is
Most ismerem fel,
Én vagyok a Szomj és én
Vagyok a Forrás
Idétlen szomjan –
Időtlen bőségszaru
Közben kezünkben
Nem lesz ízesebb
Élted, ha még több szemet-
Et etet a szem
Halovány sárga
Az eskütök héja már,
Megszegésre vár
Ha ellopják is
Recepted, a szósz nem lesz
Soha, mint tied
Felhígítja a
Fájdalmat az idő, így
Elixírré lesz
Szeretet-üstben
Árulást addig főztem
Harag elillant
Sütőmben elég
Több millió év, amíg
Szilvás pite sül
Tejútról fejek
Neked csillagtejet, idd –
Ez laktózmentes!
Almába harap,
Ropog a fogak alatt –
Élet és halál
Csipkebokor ég,
Látom benne Istent és
A hecsedlit is
Fényes éjjelen
Teliholdban megérett
Az örömö-tök
Titkos mélységek
Megnyílnak, szétárad a
Végtelen íze
Illusztráció: Pixabay.
Szép… olyan „Ritás”…