Petrőczi Éva: A mi címerünk

Andrásnak

Ez az Anyák Napja előtti
eperlekvár-főzés, Szentem,
(mélyhűtött gyümölcsből, persze,
mert a friss még megfizethetetlen!)

nem hozhatja
egészen vissza
az 1977-es év
májusának gyönyörű közepét,

amikor otthon, Pécsett,
a Makárhegyen
a színültig telt, fehér
epergyűjtő vödrök

ígéretes harangszavában
elborított minket
a gyümölcs-illat – és a szerelem.

De itt vagyok még veled
és te itt vagy velem,
a világ sokszor érthetetlen
kínzásai között,

s mindkettőnknek
erőt ad, hogy
az az egykori,
felejthetetlen
epres délután
mindörökre
belénk költözött.

Vigasznak ez sem kevés,
még akkor sem.
ha már nem diadalmas,
ifjú kézzel vetem

a képernyőre mindezt.
De hűségesen
és anyásan dédelgetem
a lábos minden szem gyümölcsét,

az ezüstszínű tűzhelyen.

A halkan dúdoló epret
most éppen két új,
pöttyös csupor őrzi velem;

kettőnknél olykor
bölcsebb címergyümölcseink
tiétek köszönetem.

Fotó: Petrőczi Éva.