Petrőczi Éva: „Én a nyelvemen érzem – Itáliát”
Nemcsak egy ízlelőbimbó-csalogatóan változatos receptgyűjteményt kapunk itt, hanem jóval többet. Egy teljes olaszországi körutazást.
Nemcsak egy ízlelőbimbó-csalogatóan változatos receptgyűjteményt kapunk itt, hanem jóval többet. Egy teljes olaszországi körutazást.
Aztán nekigyürkőzött, de a szakajtás sehogy sem sikerült. Az anyjától ellesett mozdulatokkal próbálkozott, de a massza olyan nagyra és erősre dagadt, hogy nem bírt vele.
A legenda szerint a városba látogató valamelyik Habsburg uralkodó tiszteletére készítették először a helyi cukrászok, de ezt ugyanennyi másik legenda cáfolja.
Piszmogtam, kevergettem, kotorgattam, / otthagytam a kelkáposzta-főzelék nagyját, / nagyi dühösen felkapja, eltakarítja, / aztán az előszoba közepén felvetett fejjel rákezd: / „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát…”
Kályhán érnek a birsek, vadméz-illatu nyersek, / bolyhos bőrük alatt / cukros aranyban a mag.
Akármilyen ügyes vagyok, a bukaresti vineta-ízt nem tudom elővarázsolni.
Fügét is mutat.
Ez az Anyák Napja előtti / eperlekvár-főzés, Szentem, / (mélyhűtött gyümölcsből, persze, / mert a friss még megfizethetetlen!) // nem hozhatja / egészen vissza / az 1977-es év /májusának gyönyörű közepét…