Lakner Zsuzsa: A svábok lencséje

Amióta az egyik vetőmagóriás felvetette, majd megvalósította a „tiszta eredetű” és a génmanipulált magok regisztrálását és monopolizálását, ellenpontként a homályból különleges ősi növényfélék leszármazottjai tűnnek fel a heti piacokon. Sötétlila répa, apró redős, ujjnyi vastag kígyóuborkák, mini paprikák. Nem régi fajták, új hibridek! – józanítanak ki bennünket újra és újra a növénygenetikusok.

Vannak azonban bizonyított esetek, amelyek igazi zöldség archeológusok áldozatos kutatásairól számolnak be. Pár éve egy, a Sváb-Alb mostoha körülményeinek ellenálló, negyven éve kihaltnak nyilvánított lencsefajta visszatérését ünnepelte a helyi sajtó. Egy Woldemar Mammel nevű öko Indiana Jones 2006-ban a családi padláson bukkant az Alb lencse nyomára. Hosszas kutatás után egy szentpétervári vetőmagarchívumban talált is végre megeredő magokra. Két zacskónyit sikerült zsákmányolnia, és azóta egy maroknyi baden-württembergi gazda termeszti a kellemes aromájú, előáztatást nem igénylő fajtát.

A hozam gyér, a kereslet nagy, ezért a szemfüles vadász igyekszik májusig beszerezni az éves készletet, melyből fantasztikus köreteket, levest, főzeléket készít. Vagy megcsinálja Markus barátunk kedvencét, a lencse spätzlével és virslivel nevű nemzeti eledelt.