Mártonffy Zsuzsa: Húsvéti bárány egy keresztény arab családnál

Ciszjordániában is van hétköznapi élet. Kezdjük mindjárt Betlehemben, Fadi és Abeer családjánál, akik – tádám – keresztény arabok. Ilyenek a Közel-Kelet szinte minden országában élnek, az időszámítás utáni évszázadokban vették fel a kereszténységet, aztán nem tértek át az iszlámra. Izraelben és Palesztinában is a lakosság 1-2 százaléka keresztény arab.

Fadiéknál (ez a férfi keresztneve) 2010 áprilisában rögtön egy húsvéti mega-családi összejövetelbe csöppentünk. (A misén már túl voltak a közeli ortodox templomban.) Fadinak ugyanis öt testvére van, ezek közül több is ugyanabban a társasházban lakik, mint ő, és itt él a nagyi is. Mindenkinek van pár gyereke, Fadiéknak négy, úgyhogy egy idő után nem tudtuk követni a rokonságot. A házigazdánk kórházi recepciós, felesége, Abeer óvónőként dolgozik, és épp továbbképzi magát tanítóvá a betlehemi távegyetemen. (A magas helyi munkanélküliség közepette szerencsések, hogy van állásuk.) Legnagyobb lányuk francia szakos Ramallahban.

Kellemes, hűvös teraszon lehet szemlélni a szemközti dombokat, és jeges arakot iszogatni (ez ánizsos ízű helyi pálinka, a lányok szerencsére Pina Coladát kaptak). Nagy és modern amerikai konyha szolgálta a családi étkezéseket, mindjárt meg is hívtak minket a húsvéti bárány elfogyasztására.

Mi nagyon egzotikusnak találtuk, hogy a bárányt a lépcsőházban, egy gázpalackról működő szekrénykében sütötték meg. Mint kiderült, Emily nagyi gondosan előkészítette és egy étteremnek adta át sütésre a kiválasztott bárányt, de azok félmunkát végeztek, ezért fejezték be itthon a sütést. A bárányka egyébként tizenhét kilós volt, amit négy kiló mandulás rizzsel töltöttek meg, emellé kaptunk egy nagy tál ismeretlen, szintén rizsszerű köretet mandulával, és citromos-joghurtos szószt. Nagyon ízlett! És pillanatok alatt elfogyott.