Mártonffy Zsuzsa: Répatorta-repeta
Hosszabb idő után újra.
Hosszabb idő után újra.
Kertvárosban lakom, az erdőhöz közel. Nem termelek semmit itthon, de amit ad a természet, azt boldogan elveszem, mint „potyát”, és mert egy icipicit segít kapcsolódni a nagy egészhez.
Szállásunk, a Kerka vendégház egyik érdekessége az égből hulló, rengeteg étel volt. Az utca lakóitól és a háziúrtól az egy hét alatt kaptunk paradicsomot, hagymát, cukkinit, tököt, tojást; a kertben alma, szőlő és szilva is termett.
Láttunk hóvirágot, és a Dunát felülről. A félúton az Ördögmalom étterembe ütköztünk, és kipróbáltuk: rejtett gyöngyszem Visegrád fölött, igényes vadételekkel. És árultak konyhakész pisztrángot is.
Minket sok szál fűz a Kaukázushoz, Örményországban voltunk nászúton, ami ott van a szomszédban; Grúziába még nem jutottunk el, de grúz étterembe már sokszor.
Saarbrückenben 2018 novemberében jártam először, azzal a céllal, hogy eldöntsük, akarunk-e itt élni. A Fellini olasz étterembe estünk be, tele bizonytalansággal. Ez a város a mi helyünk?
Hívjanak már meg egy szülinapra! – sóhajtottam fel pár napja. Bár már közel három éve élünk Saarbrückenben, a beilleszkedés lényegesen lassabban megy a vártnál.
Amint tíz foknál melegebb van, a saarlandiak elkezdenek grillezni – a teraszukon, a kertjükben, vagy a szabadban. A Saar folyón kis grillhajókat lehet bérelni, aminek a közepén foglal helyet a grillállomás.
Az elmúlt hetekben a következő ételeket készítettük el: „zabkályhás keksz”, kalács, fánk, bagett, zsemle, túrótorta, kakaós piskóta, semi-freddo, csokis és vaníliás puding, habcsók, pizza.
Tel-Aviv, Florentin városrész, piac; és mindez 2010-ben.
A cím ne tévesszen meg senkit: nem vámpíros történetről van szó, hanem egy gyümölcsdesszertről, kánikula idejére.
Hungarian blintzes – ezt a nevet viseli az az étterem, amely nagyon közel volt a lakásunkhoz, amikor Tel-Avivban éltünk. Egy magyar palacsintázó tehát, amiről valaki nagy élettapasztalattal megjegyezte: egyszer mindenki eljön ide.