Kitzinger Szonja: Volt-nincs alma

Az almafáink hektikusan teremnek. Ha nincs gyümölcs, az a baj, ha túl sok, az ad fejtörőt, mi legyen a 100 kiló feletti termésből, amit három fának köszönhetünk.

Mivel bioalmáról van szó, egy része bébiétellé lényegül, egy-egy nagyobb szatyornyi a biobarát ismerősöknél köt ki, majd lesz belőle sok-sok tepsi almás pite, újabban pedig aszalvány. Régebben a boltban vettem almachipset, de a bolti nem lett a kedvencem. A túlszárított szeletek mint megannyi színes műanyag kard kaszabolták össze a szájpadlásomat és a nyelőcsövemet.

A minap felötlött, hogy biztos lehet ezt másként is. Az almákat meghámoztam, vékonyan felszeleteltem, a szeleteket citromos vízfürdőbe dobtam, hogy ne barnuljon meg, abból kihalászva a tepsi rácsára helyeztem, a sütőt a legalacsonyabb fokozatra állítottam, ami esetemben 80 fok, majd résnyire kinyitottam az ajtaját, és pár óra alatt készen is lett. Az áttörést, azt hiszem, az okozta, hogy az almát meghámoztam, és nem követtem a netes előírásokat, miszerint 8–10 órán át süssem a szeleteket, egészen a fullasztó szikkadásig.

A végeredmény annyira megigézett, hogy az almaszirmokat egy csatos üvegedénybe helyeztem, és azt gondoltam, majd nézegetem, vagy a vendégeimet kínálom vele. A férjem másként gondolta. A vészes fogyás kapcsán belengettem, hogy befőttesgumit teszek az üvegre, mint régen a málnaszörpre, hogy a fogyás tempójáról kapjak valamiféle képet, de mire kiviteleztem volna, már nem volt mit mérni.

Ennek köszönhetően naponta aszalódnak az újabb és újabb adagok. A termékfejlesztési ötleteim között szerepel, hogy csokiba mártom a már kiszárított szeleteket – a savanykás íz és a csoki keserűje mindig jó párosítás –, de mindez csakis suttyomban, az éj leple alatt történhet, máskülönben mielőtt rádermedne az aszalványra a csoki, elfogyna az egész.