Utolsó lendülettel anyukám kertjében megszedtem magam chilipaprikával. Csodás látvány, és az is marad, amíg egy tálcán ki nem szárad teljesen pár hét alatt. Ilyenkor a konyhában gyönyörködöm benne még hosszan, mert kinézetre is egészen harsogó. Száradás után elő a kávédarálóval; felaprítom, ez lesz a mi piros aranyunk. Kerül mindenfélébe, de fő alapanyaga a család kedvenc olasz tésztájának, az Aglio olio e peperoncinónak. Serpenyőbe mehet az olívaolaj, abba sok ebből a chilicsipszből és még több a zúzott fokhagymából. Addig a spagettitészta egy másik lábosban al dentére fő. A tészta lecsepegtetése után a kettőt összeeresztem, a tetejére só, zárásként parmigiano reggiano kerül. A végére a maga egyszerűségében olyan tökéletes ízharmónia születik, hogy állandóan ezt esszük; csak bele ne unjunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel