Eugenia S. Lee: Gardénia kimcsi a forró napokra

Több mint háromezerféle kimcsi létezik. Ma már ha tízet–húszat fogyasztunk ezek közül, akkor sokat mondtam. Nagyon gyors az élet a Koreai-félszigeten, nemigen jut idő túlságosan bonyolult ételek készítésére. Igaz, hogy a két keresős háztartás inkább csak a fiatalok körében terjedt el, sok még a főállású háziasszony is, de már ők sem bonyolítják túl az életüket; akik tartják a hagyományokat, azok hobbiból teszik, vagy abból a meggyőződésből, hogy értékesek, és kár lenne ha elvesznének.

A minap elkészítettem életem első videóját, amiben gardéniás kimcsit készítek, és azt magyar nyelven el is magyarázom, hogy akinek kedve van, szintén el tudja készíteni. A férjem hívta fel rá a figyelmem, hogy egy kimcsi-különlegességet tanítottam meg a honfitársaim érdeklődő részének, és hogy ő is életében először akkor evett gardéniás kimcsit, amikor adtam neki. Maga az alap, a fehér kimcsi még divatban van, bár korántsem olyan népszerű, mint a nyári leveses kimcsik, amelyek levébe főtt tésztát teszünk monszun idején, és úgy esszük, hogy lehűljünk, hogy erőre kapjunk a testet-lelket megviselő időszak alatt.

A gardénia kimcsit egyik éjjel ismertem meg, néhány hónappal ezelőtt. Nem tudtam elaludni, bámultam a tévét, szörföztem a csatornák között. Egyszer csak ismerős hang ütötte meg a fülem, azé a nénié, aki az egyik legjobb és leghíresebb hagyományőrző a koreai gasztronómia területén. Épp azt magyarázta a riporternek, hogy mostanában gardénia kimcsiből készít sokat, egyrészt nagyon szereti a család, másrészt ízületi gyulladása van, és arra bizony ez a legjobb gyógyszer. Úgy mondta, hogy „csidzsá”; fogalmam sem volt, hogy mit jelent, viszont láttam, hogy a kimcsijében nincs fűszerpaprika, a színe pedig élénk sárga.

Szagot fogtam, mint minden különlegesség szerelmese, és először is megnéztem, mit jelent az, hogy csidzsá (치자): a gardénia növényt jelenti. Ezután képtalálatokat kértem a Google-től, de csak egy cserjét láttam, aminek nagyon szép, ám hófehér virága van. Hmm, ez bizony nem sárga, úgyhogy kutattam tovább. Gardénia kimcsire nem akadt találat. Már majdnem feladtam, mikor a Facebook reklámfelületén megláttam a bűvös szót, hogy csidzsá, alatta pedig egy nejlonzacskóban valami nagyon sárga ízét. Rákattintottam. Kiderült, hogy nem tévedtem, valóban a gardénia virághoz van köze, jelesül a növény termése az, ráadásul szárítva.

Másnap kérdeztem a férjem, hallott-e már a csidzsáról? Mondta, hogy igen; úgy tudja, régen a fermentált retket azzal színezték sárgára, de újabban ételfestéket használnak hozzá, és milyen kár, hogy ma már nincs. Megnyugtattam, hogy létezik ma is, a Facebook el is akarta adni nekem, az a nagyi pedig tegnap éjjel a gardénia kimcsit mutatta be, ami egyébként erős hatású gyógynövény, ízületi gyulladásra, álmatlanságra, májbetegségek kezelésére szolgál. Ennyiben maradtunk.

Pár nap múlva az asztalon várt két zacskó szárított gardénia termés, Olivér, a férjem rendelte, hogy ha már így rátaláltam a koreaiak között is kuriózumnak számító csidzsára, akkor legyen itthon. Az első napokban teát főztem belőle, szorgalmasan tanulmányoztam a gyógyhatásait, és a felhasználás módjait is. Azt találtam, hogy liszthez keverve, és abból tésztát gyúrva, valamint kimcsibe téve fejti ki a leghatékonyabban a gyógyhatását. Kipróbáltam, gyúrtam gardéniás tésztát, s valóban nagyon finom lett, azt vacsoráztuk, el is aludtunk utána hamar.

Igen ám, de közben megérkezett az első komolyabb hőhullám, és a főtt tészta olyankor túl meleg. Tovább kutattam, míg végül találtam egy nagyon vidéki nénit, aki még készít gardénia kimcsit, valaki más pedig a blogjában leírta a receptet. Másnap lementem a boltba, és kísérletképp egy nagy fej káposztához megvettem az alapanyagokat, gardénia akkor már volt a teás szekrényemben. A recept szerint elkészítettem, és este megmutattam a férjemnek. Mindketten kissé gyanakodva néztük a kimcsis dobozt, de ki kellett várni az érési időt, hogy megtudjuk, ehető-e egyáltalán.

Eltelt három nap, és láss csodát, a gardéniás kimcsi isteni illatot kezdett eregetni. Gyorsan behűtöttem, vacsorára kitálaltam. Napsárga, hófehér, piros és zöld színekben pompázott, szerelem volt első látásra. Olivér nézte egy darabig, mielőtt megkóstolta volna, de már a látvány is olyan volt, aminek nemigen lehet ellenállni, ez párosult a frenetikus illattal, és velem, aki igen nagy élvezettel fogyasztottam.

A kínai kel torzsához közel eső része annyira vakítóan fehér, hogy az olyan is marad. A középső levelek, a beleszelt retek, illetve a körtecsíkok sárgára változnak, a fűszerpaprika tűzvörös, az újhagyma és a káposzta külső levelei pedig élénk zöldek. Az egyik legszebb étel, amit valaha kóstoltam.

Teljesen rászoktunk, ma már folyamatosan van a hűtőben érett gardénia kimcsi, küldtem a barátoknak is belőle, nagyon csodálkoztak, hogy én tudok ilyet, azon pláne, hogy mennyire finom, sorra jöttek a köszönőtelefonok, és a viszont ajándékok. Mikor videóra vettem a készítés módját, számomra már nem volt különleges, tulajdonképpen csak azt követően döbbentem rá, hogy az, miután a férjem nevetve mondta: a magyar barátaim rögtön egy különleges és ritka kimcsivel kezdik az ismerkedést. De nem baj, ez is kimcsi, az is kimcsi, ráadásul ez nem csíp, bárki fogyaszthatja, és ha netán hideg is van most, pár nap és forró nyár lesz, akkor pedig ennél az éteknél semmi sem jobb.


Videó > Gardéniás fehér kimcsi készítése

Vélemény, hozzászólás?