Faragó József: Plusz egy puding
Dalmáciában is tetten érhető a munkaerőhiány. Rozatát (rožata, rožada) kértünk a tengerparti kisvendéglőben. És hiába oly közismert ott a karamellizált, rózsalikőrös puding, mint itthon a Gundel-palacsinta, a meglepett pincérlány egyenest a főnökhöz szaladt, aki nevetve mentegette: Boszniából érkezett a kislány, nem ismeri még a helyi ételeket.
Jól értesültek gyakran vitatják e helyi különlegesség eredetiségét. Felemlegetve a francia crème brûlée és a spanyol crema catalana desszerteket. Valójában földgömbbel a kezünkben napestig sorolhatnánk a közszájon forgó és a kevéssé ismert változatokat. Legyen elég annyi, hogy a tengerparti konyha mindig befogadó. És Kubától Vietnamig mindenütt hozzátettek valamit ehhez a népszerű édességhez. Dubrovnikban például a rózsalikőrt (rosalin, rozulin), melynek házi receptjei oly népiesek, mint nálunk a kovászos uborka készítésének praktikái. Ráadásul, a cukorral agyon hintett rózsaszirmokat szintén befőttesüvegbe gyömöszölik. Igaz, utána rakijával locsolják. Ám hová is tennék egy egész hónapra, mint az ablakba vagy a balkonra, hogy ott süsse a nap.
A rozata receptje különösebb meglepetéseket már nem kínál. Legfeljebb, hogy a tetejére szánt forró karamell a forma aljára kerül. De, ugye, ez egy kiborítós puding. A karamellre jön a tojásos-tejes, cukros és vaníliás, s persze, rumos, citromhéjas, ízlés szerint kevert massza. A többit meg elvégzi a gyöngyözően forró vízfürdő.
Miután a szakképzett horvát szakácsok – meg a felszolgálók, recepciósok és takarítók – kétszer annyit keresnek Ausztriában, mint otthon, de még a szomszédos Szlovéniában is majd másfélszeres bért remélhetnek, ráadásul, ott is euróban, egyértelmű, hogy egyre nagyobb teret nyer Európában a dalmát stílusú karamell puding.
Akár egy osztrák kisvendéglőben, akár egy dalmát konobában jutunk hozzá, fontos, hogy mindig eggyel többet kérjünk. Mert diétázó asztaltársaink, akik már semmi módon sem tetéznék édességgel a kiadós ebédet vagy pazar vacsorát, üzembiztosan belefalnak az adagunkba…
