Nagy Izabella: Tárkonyillat

Uram, Uram, kegyelmezel-e, ha megszólítalak,
tárkonyillatú reggelen nap arcomon,
a kutya hol mögöttem, hol előttem szalad,
lábaim maguktól falják az aszfaltot.

Uram, Uram, mindenütt jelen vagy-e ma,
tárkonyillat terjeng valahonnan, levest idéz,
szépszívemre gondolok, s másokra,
imádkoznom kell sok mindenkiért.

Uram, Uram, ez most ítélet vagy rosta,
tárkonyillattal betelt tüdőm zihál,
én nem vagyok, én nem vágyok ma,
a levegő elég, a tavasz, a reggeli futás.


Fotó: Zsengellér István.

Vélemény, hozzászólás?